Öregtarhonya

Ha az ünnepek után telítődtünk a sok hússal vagy édességgel, akkor itt az ideje valami egyszerű ételt enni, például egy öregtarhonyát.

Hozzávalók 2 személyre:
1/2 bögre tarhonya
1 bögre víz
3 közepes krumpli
1 ek ételízesítő (a legjobb házi készítésű zöldséges, de ha nincs, jó a vegeta is)
1 ek olaj
1 csokor petrezselyemzöld

Elkészítés:
A tarhonyát a forró olajon jól megpirítjuk, akkor a legfinomabb, ha már sötétbarna. Ekkor hozzáöntjük a vizet (a tarhonya mennyiségének mindig a kétszeresét). Hozzákeverjük az ételízesítőt. Ha a víz felforrt, a krumplit vékony kis téglalapokra vágva a tetejére szeljük. Innentől kezdve már nem kavargatjuk. Lefedjük, és addig főzzük, amíg a tészta felveszi az összes vizet. Ekkor megkósoljuk, és ha a tészta már nem kemény, késznek is nyilváníthatjuk. Ha még kemény a tészta, kevés vizet öntünk hozzá, és még pár percig főzzük. Tálalás előtt apróra vágott petrezselyemzölddel díszítjük.

Tipp: Olaj helyett sokan kockákra vágott szalonnát olvasztanak fel, és azon pirítják meg a tarhonyát. Ekkor azt javaslom, hogy miután a szalonna levet eresztett, vegyük ki a serpenyőből, és csak akkor tegyük újra hozzá, ha már megfőtt a tészta, mert a víztől csak felpuhulna, és úgy már nem lenne olyan finom.

Karácsonyi menü Japánban II.

Főétel: Vörös tonhal szezámos édeskrumplival és brokkolival

Hozzávalók:

4 szelet vörös tonhal

2 cm friss gyömbér

2 ek szójaszósz

1 ek mirin

3 ek étolaj

fokhagyma

1/2 citrom leve

só

bors

Elkészítés:

Az olajat, mirint, szójaszószt összekeverem, belefacsarom 1/2 citrom levét, sót, borsot. A fokhagymát összetöröm, a gyömbért lereszelem, a szószhoz keverem. Ezzel a páccal kenem be a halat. Legalább 2 óráig a hűtőben hagyom állni, majd 1 evőkanál olajon megsütöm. Vigyázzunk, hogy ne süssük agyon. Mindkét oldalának elég egy-két perc. Ha nagyon friss a hal, az sem baj, ha a belseje nem sül át.

Köretnek párolt brokkolit és fekete szezámmagos édeskrumplit kínálunk hozzá. Ez utóbbihoz az édeskrumplit kockára vágjuk, előfőzzük. Egy kanál cukrot karamellizálunk, beleforgatjuk a krumplit, rá egy kis vaj, ízlés szerint szórunk rá szezámmagot, és 5 percre betoljuk a forró sütőbe.

Desszert: bejgli és karácsonyi aprósütemények otthonról

Japánban mindenhol kapható az úgynevezett "Christmas Cake",  karácsonyi torta. Ez egy sima piskóta ízetlen tejszínes töltelékkel, a tetején viszont nagy "Merry Christmas" felirattal. Szegény japánok szerintem azt hiszik, hogy Európában, Amerikában hagyományosan mindenki ezt eszi ilyenkor. Pedig ez az ő saját találmányuk. Ezzel engem felejtsenek el, nekem ezt kell ennem karácsonykor, hogy meglegyen a karácsonyi hangulatom:

Karácsonyi menü Japánban I.

Tavaly abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy az ünnepeket Japánban tölthettem. Egy kis bútorozott lakást béreltünk, aminek a konyhája enyhén szólva nem volt jól felszerelve egy hagyományos karácsonyi menü elkészítéséhez. Volt benne egy rizsfőző, mikro, vízforraló, egy serpenyő, egy lábas, 2-2 tányér, pár darab apró tányérka, vizespohár, 2 villa, 2 kés, evőpálcika, egy vágókés, egy vágódeszka, és ezzel nagyjából le is zárult a sor. A gáztűzhelyet se úgy képzlejük el, mint az otthoni nagy háztartási eszközt, hanem inkább mint egy kétrózsás rezsót a konyhapulton, ami történetesen éppen gázzal üzemel. Annyi könnyebbség volt ezzel kapcsolatban, hogy ehhez tartozott egy kis, lapos halsütő rész, aminek az alsó részét rövid ideig tartó sütésre lehetett használni. 

Nos, ezt a felszereltséget látva, igencsak törnöm kellett a fejemet, hogy lesz ebből karácsonyi hangulat és karácsonyi menü. Szerencsére Japánban is egyre divatosabb a karácsony (szó szerint divat, mert hogy ilyenkor mit is ünneplünk, arról a többségnek fogalma sincs), ezért kis karácsonyfát, díszeket fillérekért be tudtunk szerezni. Viszont ilyen rövid időre a bérelt lakás konyháját érthető módon nem akartunk teljesen berendezni. Maradt a szokásos találékonyság, hogy mit és hogyan készítsek el.

Itthonról vittem többféle karácsonyi aprósüteményt, amit még hetekkel ezelőtt készítettünk el egy barátnőmmel. A diós- és mákos bejgli sem maradhatott el, ezt az utazás előtti napon sütöttem meg. Már Japánban 24-én reggel pedig kimentünk a helyi piacra, és beszereztünk mindent olyat, amiről gondoltam, hogy az adott technikai háttérrel el tudom készíteni. Került a kosarunkba brokkoli, édeskrumpli, fekete szezámmag, és a legfontosabb, nagyon friss tengeri hal: vörös tonhal. A gázrózsákat, halsütőt, mikrót használva, a tányérokat, lábast állandóan elmosva, újra használva végül a következő menüt sikerült összeállítanom:

1. Vörösboros aszaltszilvaleves pirított dióval

Hozzávalók:

20 dkg aszaltszilva apró darabokra vágva

1 kis darab fahéj

4-5 db szegfűszeg

3 ek cukor

1 ek liszt a sűrítéshez
1 dl vörösbor

1 dl tejszín

1 csipet só

5 dkg pirított dió apróra vágva

Elkészítés:

1 l vizet felteszünk főni, bele a cukrot, fűszereket. Érdemes teatojásba tenni ezeket, hogy könnyebben eltávolítsuk a főzés végén. Amikor forr, beletesszük az apróra vágott aszaltszilvát, hozzáöntjük a bort, lejjebb vesszük a hőmérsékletet, és 10 percig főzzük. Ekkor a lisztet elkeverjük a tejszínnel, egy keveset kanalazunk hozzá a levesből, majd a már meleg tejszínes elegyet beleöntjük a levesbe. 4 percig még főzzük, de nem forraljuk. Pirított dióval megszórva tálaljuk.

Stollen falatkák

Németországban karácsony előtt minden bolt tele van finomabbnál finomabb kekszekkel, karácsonyi sütikkel, amiknek nagyon nehéz ellenállni. Én azért mégis megteszem, mert például a karácsonyi stollen mégiscsak más saját kezűleg készítve, mint a bolti. Ilyenkor legalább tudom, mi van benne.

Hozzávalók (50 darabhoz)
5 dkg cukrozott gyümölcshéj
10 dkg margarin
9 dkg cukor
1 cs. vaníliáscukor
1 tojás
12,5 dkg túrókrém (quark)
30 dkg liszt
1/2 cs. sütőpor
néhány csepp rum vagy rumaroma
5 dkg aprított mandula
10 dkg mazsola
7,5 dkg nyers marcipánmassza
4 ek. porcukor

Elkészítés:
A cukrozott gyümölcshéjat apróra vágjuk. 6 dkg margarint a cukorral és vaníliáscukorral krémesre keverünk. Hozzáadjuk a tojást, a túrót, a sütőporral elkevert lisztet, mandulát, rumot, mazsolát, gyümölcshéjat.

A sütőt 180 ºC-ra melegítjük (légkeveréses: 160 ºC).

Az összállított tésztát két sütőpapír között fél kisujjnyi vastagságúra nyújtjuk, majd 4 cm-es kis köröket szaggatunk belőle. A marcipánmasszából kb. 4 cm hosszúságú vékony kis rudacskákat formázunk, és ezeket a körök közepébe helyezzük, majd a tésztát ráhajtjuk, hogy egy félkört kapjunk. A széleit összenyomjuk, sütőlemezre helyezzük. A sütő középső fokán kb. 15 perc alatt készre sütjük. Amíg még meleg, a vaj maradék részével minden darabot átkenünk. Kihűlés után porcukorral beszórjuk. Légmentesen záródó dobozban kb. két hétig áll ell.

Narancsos tojáslikőr krém

A németeknél is kedvelt ital a tojáslikőr, különösen az ünnepek közeledtével. Ha kis üvegpohárból isszuk, akkor az alján mindig marad egy kevés, amit érdemes kikanalazni. Vagy hogy a felesleges pazarlást megelőzzük, legjobb, ha egyből kis csokikupicákat vásárolunk, és a likőr elfogyasztása után ezt meg is ehetjük. Ekkor garantáltan elfogy az összes likőr, és még mosogatni sem kell.

A likőrt magát én még nem készítettem itthon, de tervbe van véve. Készítettem azonban már belőle desszertet, és ezt akár karácsonyra, akár más ünnepi alkalomra is ajánlom bárkinek.

Hozzávalók (4 személyre)

1 üveg meggybefőtt (kb. 370 g)

5 ek. cukor

1-2 evőkanál étkezési keményítő/kukoricaliszt

2 dl habtejszín

35 dkg túrókrém (vagy Quark)

1 narancs kifacsart leve és reszelt héja

5 cl tojáslikőr

2 vaniliáscukor

1 cs. habfixáló

Elkészítés:

A meggyet a levével együtt 3 kanál cukorral feltesszük főni. 2 evőkanál meggylevet kimerünk belőle, és egy kis tálban csomómentesre keverjük az étkezési keményítővel, majd az egészet visszaöntjük a melegedő meggyhez, felfőzzük, levesszük a tűzről, és egy órán keresztül hűlni hagyjuk. A túrókrémbe belefacsarjuk a narancs levét, belereszeljük a héját, hozzátesszük a cukrot, vaniliáscukrot és a tojáslikőrt. A tejszínt a habfixálóval keményre verjük, majd óvatosan a túrós masszába keverjük. Ha kihűlt a meggyünk, akkor a túróval rétegezve pohárakba tesszük. Alulra a túrós massza, rá a meggy. Meggyszemmel vagy csokoládéval díszítjük.

Karácsonyi mézes

A magyar karácsonyok egyik elengedhetetlen kelléke a fadíszként vagy akár csak csemegézni elkészítetett mézes keksz. Gyerekkoromban sokszor ettem olyat, ami az elkészítés után hetekig ehetetlenül kemény volt, majd olyan február felé elő lehetett venni a lezárt dobozból, és akkor már egy fogam sem tört ki evés közben. Szerencsére az eltelt időben anyósom által rábukkantam egy Horváth Ilona könyvében is megtalálható nem betonállagú mézes receptjére. Azóta nem kell már a nyáron nekilátnom a mézes megsütésének, hogy karácsonykor is élvezhessem az ízeket. Most is elkészítem hamarabb, mert eláll, de nem túl hamar, nehogy karácsonyig még egy adagot kelljen sütnöm. A legfinomabb egy fűszeres teával fogyasztva.

A recept a következő:

Hozzávalók:
25 dkg méz
10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 egész tojás
2 tojássárgája
1 kk szódabikarbóna
késhegynyi fahéj
szegfűszeg
1/2 kg liszt (én fele búzaliszt, fele tönkölylisztből készítettem, így egészségesebb)

Elkészítés:
A mézet megmelegítjük, bele a vaj, cukor, tojások, szódabikarbóna és a fűszerek. A lisztet gyúródeszkára tesszük, és lassan hozzáelegyítjük a mézes keveréket. Simára gyúrjuk, másnap reggelig pihentetjük. Fél kisujjnyira nyújtuk, tetszőleges formákra szaggatjuk, dióval, mandulával díszítjük. 160 ºC-os sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük.

Tipp: Díszithetjük tojásfehérjével elkevert porcukorral is. Ekkor fokozatosan annyi porcukrot keverünk a tojásfehérjéhez, hogy már egy már nem folyós, viszonylag kemény masszát kapjunk. Egy nylonzacskóba töltjük, aminek a csücskén apró lyukat vágunk, és ezt írókaként használva tetszés szerinti mintákat rajzolhatunk a már kihűlt kekszre.

Rakottkrumpli

Többünk tapasztalata, hogy amikor "gasztornómiai nagykövet" minőségben valamilyen magyaros ételt készítünk külföldi ismerőseinknek, akkor az egyik, ami még eddig mindenki tetszését elnyerte, a rakottkrumpli. Ez az ötlet mindig beválik, kivéve, amikor az embernek olyan ismerősei is vannak, akik más vallásúak, és vagy marhahúst, vagy disznóhúst nem ehetnek. Találékony barátnőm a napokban rugalmasan megoldotta ezt a kérdést. Mivel a közelében nem volt magyar bolt, a többi kisboltban nem kapott paprikás szárnyaskolbászt, egyszerűen egy vegetáriánus kolbásszal helyettesítette a B verzióban. Éppen magyar szárazkolbász sem volt kéznél az eredeti verzióhoz, de a chorizo is éppolyan jó szolgálatot tesz ilyenkor, ezt már én is próbáltam.

A rakottkrumpli egyben az az étel, ami nagyon házias, túl mindennapi, emiatt aztán sosem fotózzuk. Ezt a mulasztásomat most pótolom.

Hozzávalók (4 személyre)
1 kg közepes nagyságú krumpli
4 tojás
25 dkg paprikás kolbász (esetleg chorizo)
2 dl tejföl (créme fraiche, sour cream)
só

Elkészítés:
A krumplikat megmossuk, héjában megfőzzük.  Hámozzuk, karikára vágjuk. A tojásokat keményre főzzük, hámozzuk, karikára vágjuk. A kolbászt 1/2 cm-es karikákra vágjuk, zsiradék nélkül felmelegítjük addig, amíg zsírt ereszt. Az így kinyert zsiradékot később az étel ízesítésére, díszítésére használhatjuk.

Összeállítás:
A három hozzávalót egy tűzálló edényben egymásra rétegezzük. Legalulra a karikára vágott krumplit tesszük, kicsit megsózzuk, majd egy vékony réteg tejfölt kenünk rá. Erre jön a megsült kolbászkarikák fele, a tojások fele szintén karikára vágva. Újra krumplis réteg, rá a tejföl, kolbászkarikák, tojás, és így tovább. A legfelső réteg krumpli lesz, amit a maradék tejföllel bekenünk. A kolbászzsírt vékonyan szép alakzatban rácsorgatjuk. Az egészet 200 ºC-os sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük.

A gombhoz a kabát, avagy sonkás zöldsaláta céklával és répával

A minap nagyszerű ajándékot kaptam valakitől. Egy egész kis válogatást különböző különleges kézműves olajokból, balzsamokból, ecetekből. Amint megkaptam, már járt is az agyam, mihez tudnám őket felhasználni. Most nem a salátához kerestem öntetet, hanem az öntethez megfelelő alapot: a gombhoz a kabát tipikus esete állt fent. Mivel fejes saláta és répa volt itthon, a céklának szezonja van, ezek alkották a saláta alapját. Mivel ezek édeskés zöldségek, gondoltam kiváló alkalom valamelyik édeskés-gyümölcsös olajnak a kipróbálására. A választásom a mangó balzsam-citromolaj kombinációjára esett, és nem bántam meg.

Hozzávalók (2 személyre):
1 fél fejessaláta
2 közepes cékla
2 közepes répa
2 tojás
10 dkg schwarzwaldi sonka vékony szeletkre vágva
1 ek mangóbalzsam
1 ek citromolaj (esetleg jó minőségű olivaolaj)
só
bors
a díszítéshez: egy csokor zsázsa

Elkészítés:
A céklákat meghámozom, cikkekre vágom, a répát is megtisztítom, megmosom, és hosszúkásra vágom. Mindkettőt gőz fölött megpárolom. Mint mindig, most is ropogós maradjon a zöldség, ne főzzük szét. Egy kis lábasban vizet teszek fel főni. Amikor forr, beleteszem a tojásokat, amiket 6 percig főzök, hogy még folyós legyen a belsejük. Eközben a salátát megmosom, megszárítom, és darabokra tépkedem. Hozzáteszem a már megfőtt céklát és répát. Hozzákeverem a mangóbalzsamot és citromolajat. A sonkát   kisebb darabokra vágom, szépen elrendezem a saláta tetején. A két tojást megpucolom és óvatosan félbetörve a salátaágyra helyezem. Egy csipet sót szórok rá, és frissen őrölt borsot tekerek a tetejére.  Egy kis csokor friss zsázsával díszítem.

Julekager - dán karácsonyi aprósütemény

Hamarosan itt a karácsony, és itt az ideje, hogy nekigyürkőzzünk a sokáig elálló aprósütemények elkészítésének, ha nem akarunk mindent az utolsó pillanatra hagyni.  Otthon általában mindenki mézes kekszet süt karácsony előtt, legalábbis a mi családunkban így volt szokás. Azóta azt tapasztaltam, hogy sokan egész kis kollekciót készítenek a nagyon sokáig elálló süteményekből, és rájöttem, időnként nem árt nekünk is újítani. Mostanra már én is összegyűjtöttem több receptet is. Tavaly még egy barátnőmmel ajándékba is gyártottunk vagy 6-7 félét órákon keresztül. Az idén nem sütök annyi félét, de a következő receptet, amit pár éve a dán szomszéd nénitől kaptam, biztos elkészítem. A megszokott karácsonyi fűszerek vannak benne, hozzá mandula, narancshéj. Amikor sül, akkor illatozik az egész konyha...vagy az egész lépcsőház, ha a dán néni kulisszatitkait követjük, aki ilyenkor egy parafadugóval kitámasztotta a postaláda nyílását, hogy a házban mindenki érezze a kellemes illatot.

A hozzávalók közül a hamuzsírról úgy érzem írnom kell pár sort, mert otthon ilyen termékkel még sosem találkoztam. Tulajdonképpen kálium-carbonát alapú sütést segítő alapanyag, magas cukortartalmú süteményekhez, például mézes aprósüteményekhez szokták használni sütőpor helyett. Általában vízben kell feloldani, mielőtt a liszthez öntenénk. De most visszatérve a julekagerhez, itt a recept.

Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg vaj
12,5 dkg cukor
25 dkg (1,7 dl) szirup
1,5 tk hamuzsír (sütőporral is helyettesíthető)
5 dkg fahéj
2,5 dkg szárított gyömbér
2,5 dkg szegfűszeg
2,5 dkg kardamom
7,5 dkg reszelt narancshéj
10 dkg aprított mandula

Elkészítés:
A hamuzsírt egy kanál vízzel elkeverjük, majd hozzáöntjük a liszthez. A vajat felolvasztjuk, bele a cukrot, szirupot, fűszereket. Ezt a keveréket hozzáöntjük a liszthez, jól összedolgozzuk. 6-8 hosszúkás rudat formálunk belőlük, folpackba csomagoljuk, és 1-2 napig a hűtőben állni hagyjuk.  Vékony szeleteket vágunk belőle. 175 °C-os sütő felső fokán 6-8 percit sütjük. Azonnal fogyasztható, de jól záródó fémdobozban hetekig is eláll.

Töltött tojás újragondolva

Időnként van úgy, hogy nehéz kitalálni, mi is legyen vacsorára. Közeleg az evés ideje, de ötlet az még mindig nincs. Ekkor viszont nagyon gyorsan kell valamit összedobni. Legutóbb ilyen helyzetben töltött tojást készítettem, majonéz helyett natúr joghurtot használva a töltelékhez, hogy picit kevesebb kalóriát juttassunk a szervezetünkbe.

Hozzávalók (2 személyre)
4 keményre főtt tojás
1 dl natúr joghurt
1 ek mustár
egy kis csokor friss petrezselyemzöld
15 dkg szalámi apró kockákra vágva
bors

A tálaláshoz:
salátalevél
krémes balzsamecet
jó minőségű extra szűz olivaolaj

Elkészítés:
A megfőzött tojásokat félbevágjuk, a sárgáját egy tálra kikaparjuk. Alaposan kikeverjük a mustárral, joghurttal, pertezselyemzölddel. Végül hozzáadjuk a kockára vágott szalámit, megborsozzuk. Mivel a mustár elég sós szokott lenni, külön sót nem adok a krémhez. Visszatöltjük a fehérjeburokba. Salátaágyra ültetjük, kevés balzsamecettel, olivaolajjal megöntözzük. Pirítóssal vagy magában fogyasztjuk.

Portugese custard tart (Portugál vaníliás kosárka)

Egy barátnőmnél voltunk látogatóban Londonban. Nem sokkal reggeli után a Portobello Road közelében egy kissé lepukkantnak kinéző környék nem túl dekoratív kis péksége előtt azt mondja, hogy akkor ide most be kell térnünk, és meg kell kóstolnunk a specialitásukat, a "custard tartot". Mivel reggeli után voltunk, én inkább nem kértem. De amikor a többiek mégiscsak hoztak nekem is egy darabot, akkor világossá vált, miért is navigált bennünket pont ide a barátnőm. A kívül ropogós, belül isteni vaníliás krémet tartalmazó, még forró péksüteményhez semmi sem hasonlítható. Azonnal rajongóvá váltam. Mivel mi nem Londonban élünk, és a környékünkön még nem találkoztam portugál pékséggel, próbáltam rekonstrulálni az ott megismert ízt, és állagot. A neten millió receptet találtam, de jó sokat ki kellett próbálnom, mire több recept erényeit felhasználva, egy kis egyéb ötlettel megspékelve megtaláltam a nekem ideális vaníliás tortácskát, ami így készül:

Hozzávalók (12 darabhoz):

270 g vajas-leveles tészta

1 tk fahéj (elmaradhat)

80 g cukor

0,7 dl víz

4,7 dl tej

2 evőkanál kukoricaliszt

2 tojássárgája

1 vaniliáscukor

Elkészítés:

A töltelékkel kezdem. A vizet a cukorral addig melegítem, amíg a cukor elolvad, plusz 1-2 perc. Ezalatt a kukoricalisztet a tojássárgával, vaníliával, kevés tejjel simára keverem.  Fokozatosan hozzáadom a többi tejet. Ezt az elegyet a cukros sziruphoz öntöm, és állandó keverés mellett besűrítem. Akkor lesz jó, ha a keveréskor már látom az edény alját. Folpackkal vagy fedővel lefedve lehűtjük. Azért kell lefedni, hogy ne legyen bőrös a teteje..

A kosárkához a tésztát kicsavarom, megszórom egy kevés fahéjjal, majd kettőbe hajtom és kinyújtom. Kis köröket szaggtok belőle, amit a kivajazott muffinformába illesztek. 

A sütőt 200 °C-ra hevítem, majd folytatom a tészta összeállítását. A tésztakosárkákat 3/4-ig megtöltjük a vaníliás krémmel, és addig sütjük, amíg szép barna lesz a teteje (kb. 20 perc). A krém sütés közben megdagad, lehet, hogy köpköd, ettől ne ijedjünk meg.

Tipp: Ha a krém elfogyott, és még maradt üres kosárkám, akkor gyorsan felszeletelek egy almát vagy szilvát, kisebb darabokra vágom, fahéjat szórok rájuk, és ezzel töltöm meg a maradékot.

Erdei gyümölcsös-túrós Charlotte torta (gluténmentes, cukormentes)

Mostanában egyre több az olyan ismerősünk, aki valamilyen ételallergiában vagy betegségben szenved, ezért ha jó házigazdák szeretnénk lenni, akkor nekik alternatív ételekről vagy desszertekről kell gondoskodnunk. Ilyenkor értem meg igazán, nekik mit kell nap, mint nap kiállniuk, mennyi mindenre kell odafigyelniük, amire mi nem is gondolnánk. Egyrészt így táplálkozni sokkal drágább, másrészt az alternatív alapanyagok sokszor egyáltalán nem úgy viselkednek, mint megszoktuk. Erre akkor jöttem először rá, amikor egy lisztérzékeny-csonthéjas gyülmöcsallergiában szenvedő vendégünk kedvéért egy linzerféleséget simán gluténmentes lisztkészítményből, aprított dió nélkül, de a megszokott módon akartam elkészíteni. Az eredmény katasztrófa lett. 

Legutóbb egy cukorbeteg, lisztérzékeny szülinapos vendégem volt, akinek elhatároztam, hogy tortát sütök, de az első katasztrofális kísérletem után kicsit félve álltam neki az elkészítésének. A biztonság kedvéért volt egy B tervem a többi vendégnek, hogy legalább ők egyenek desszertet. Azért az A tervhez is gondosan mindent beszereztem: rizslisztet, lekvárt szteviával ízesítve, és még külön szteviát édesítésre.  Miután ez megvolt, többen említették, hogy milyen borzalmas íze van a szteviának. Én eddig még sosem használtam, és mielőtt beletettem volna a masszámba, megkóstoltam, és el kell mondanom, hogy én semmi borzalmas mellékízt nem tapasztaltam. Szerintem teljesen cukorízű, nyugodtan lehet egy az egyben használni annak pótlására, ha cukorbeteg vendéget várunk, vagy fogyni szeretnénk. A pénztárcánkat persze ilyenkor ki kell nyitni, mert kb. 3-szor annyiba kerül, mint a cukor. De  megéri, mert nagy örömet lehet szerezni a barátainknak, akik nagyon szokták értékelni, ha gondolunk rájuk.

Az alábbi receptet két recept átdolgozásával nyertem. Kell hozzá egy piskótatekercs, alapnak egy vékony,  kerek piskótalap, és egy túrómassza, valamint sok-sok gyümölcs.

Hozzávalók:

A piskótatekercshez:

6 db tojás

12 dkg sztevia (vagy ugyanennyi cukor)

12 dkg rizsliszt

1 kanál víz

egy kis üveg (kb. 3 dl) erdei gyümölcsös lekvár szteviával édesítve

A piskótaalaphoz:

2 db tojás

4 dkg sztevia

4 dkg rizsliszt

1 kanál víz

A túrós krémhez

25 dkg túró

10 dkg vaj

10-15 dkg sztevia (vagy ugyanennyi cukor)

1 vaniliáscukor, vagy aroma

3 dl hideg tej

4 zselatinlap

+ 30 dkg erdeigyümölcs (lehet fagyasztott is)

Elkészítés:

A piskótatekercshez kikeverjük a tojások sárgáját a szteviával, és egy kis vízzel, felverjük a tojásfehérjét, óvatosan beleforgatjuk a sárga masszába, majd beleszitáljuk a lisztet, és elkeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsiben 190 °C-os sütőben addig sütjük, amíg a beleszúrt tű tiszta marad (kb. 10-15 perc). Ha megsült, még melegen lehúzzuk róla a sütőpapírt, és egy tiszta konyharuhán felgöngyöljük, hogy már felsodort állapotban hűljön ki. Így nem fog törni, ha később a lekvárral megtöltjük. 

Az előbb leírt módon elkészítjük a piskótaalapot is. A sütésre egy olyan kerek tortaformát használjunk, aminek az átmérője megegyezik a habüstünkével.

A lekvárral megtöltött piskótatekercset felszeleteljük, folpackkal kibélelünk egy habüstöt, majd szorosan egymás mellé tesszük a felszeletelt piskótatekercset. Erre jön majd a túrókrém.

Ehhez először a zselatint hideg vízbe áztatjuk. A túrót, a vajat, a szteviát, a vaniliát, habosra keverjük. A tejet felmelegítjük, bele a kicsavart zselatin. Állandó keverés mellett addig melegítjük, amíg az felolvad benne. Ekkor hozzákeverjük a túrós masszához. Ennek felét a már piskótával kibélelet habüstbe öntjük. Erre tesszük a gyümölcsöt, majd a massza második felét, és végül kerek piskótalapot. Lefedjük, és legalább 2 órára a hűtőbe tesszük, hogy megszilárduljon a massza. Ekkor ráhelyezünk egy tányért, óvatosan megfordítjuk, és ha jól dolgoztunk, ezt az eredményt kapjuk:

Könnyű olaszos ebéd (2. rész)

Helyhiány miatt itt folytatom a hétvégi ebédünk ismeretetését. Jelszó: ennék valami finomat, de gyorsan! Mivel halféle mindig van itthon a fagyasztóban, zöldséget meg bármikor beszerzek a sarki zöldségesnél, végül egy tésztaétel született e ketttő kombinációjából. Most egy olyan zöldséget használatam hozzá, amit otthon mi legtöbbször kidobunk, pedig nagyon ízletes. Ez pedig a zsenge zöldborsó, amiben még olyan kicsik a borsók, hogy megpucolni nem érdemes, de ha már leszedtük, miért ne lehetne elkészíteni egészben. Angliában ettem először köretként, és nekem nagyon bejött az íze. Viszont bajban vagyok, hogy vajon mi is lehet ennek a magyar fordítása, mert ha a google translator által kidobott "hóborsó" elnevezést használom, a kutya sem fogja tudni, miről beszélek. A cukorborsó sem teljesen erre használatos.  Ha valakinek van erre egy jó magyar szava, várom a javaslatokat. Egyelőre borsóhéjként utalok rá.

Íme a recept:

Háromszínű göndörtészta (fusilli tricolore) zöldségekkel és fehér tengeri hallal 

Hozzávalók (2 személyre)

250 g fusilli tészta
1 ek olivaolaj
1 póréhagyma
2 gerezd fokhagyma
40 dkg borsóhéj
2 szelet fehér tengeri hal (lehet fagyasztott is)
1 dl tejszín
só
bors

Elkészítés
Sós vizet teszünk fel főni, ha forr, beletesszük a tésztát, amit 11 percig főzünk. Eközben az olivaolajat felhevítjük egy nagy serpenyőben, beletesszük az áttört fokhagymát, a karikára vágott póréhagymát, az átlósan 2-felé vágott borsóhéjat. Sózzuk, borsozzuk. Éppenhogy csak pár percig puhítjuk, fontos, hogy roppanós maradjon a zöldség, ne legyen agyonfőzve. Hozzáadjuk a tejszínt, a csíkokra vágott haldarabkákat, a tészta főzővizéből egy merőkanállal. Amint a hal átfőtt, már kész is. Összekeverjük a tésztával és már tálalható is. Mivel halas a tészta, sajtot nem javaslok hozzá.

Könnyű olaszos ebéd (1. rész) - Fokhagymakrémleves

Az olasz konyha az, ami mindenhol a világban megtalálható. A kérdés már csak az, hogy az adott olasznak nevezett ételt egy "Csizmaországból" származó ember is annak gondolja-e.  Például Japánban sok helyen van olasznak titulált étterem, de ha betéréskor finom szójaszag lep el bennünket, a legjobb, ha azonnal kifordulunk. Ha nincs szójaszag, csak az általam egyáltalán nem ismert "szicíliai rizsgolyó" is szerepel az étlapon, de olaszos fűszerezéssel, akkor ez nálam még belefér. Végülis miért főzné Olaszországban is mindenki ugyanazt. Ennyire lehet igazodni a helyi igényekhez.

A szójaszószos pizzán kívül nem csak Japánban, de még Németországban, és lefogadom, hogy a világ más tájain is simán előfordul a következő furcsaság, ami szerintem az olaszokon és a magyarokon kívül senkinek a szemét nem szúrja: az étteremtulajdonosok és élelmiszergyártók elég szabadon értelmezik a zászló fogalmát. El sem tudom mondani, hányszor éreztem késztést, hogy bemenjek egy magyar zászlóval díszített, de olasznak szánt étterembe, és rendeljek mondjuk egy gulyást. Kiváncsi lettem volna a meghökkent arcikfejezésekre. De mivel rendes vagyok, egy szegény alkalmazottat nem akarok zavarba hozni a tulaj tudatlansága miatt, ezt még csak gondolatban tettem meg. Az is rendszeres, hogy az olasz heteket az élelmiszerboltban, vagy egy nem magyar szalámit a mi zászlónkkal reklámoznak. Talán ki kéne használni a kettő közötti hasonlóságot. Vajon miért van az, hogy az olasz élelmiszereket, borokat mindenhol el lehet adni, a mieinket pedig alig ismerik?

De vége az elmélkedésnek, most leírom, mit készítettem a hétvégén. Kevés időm volt, ezért két egyszerűen és gyorsan elkészíthető fogást választottam. A levest a "Napsütötte Toszkána" című könyv ihlette. Ne ijesszen el senkit a fokhagyma mennyisége, ennyi kell bele, hogy finoman előjöjjön az íze. 

Fokhagymakrémleves kakukkfűvel:

Hozzávalók (4 személyre):

3 fej fokhagyma

1 közepes hagyma

1 ek olivaolaj

2 db közepes krumpli

1 l húsleves alaplé

1 dl tejszín

kakukkfű ízlés szerint

só

frissen őrölt bors

Elkészítés:

A hagymát apró kockára vágjuk, a fokhagymákat megtisztítjuk, és a gerezdeket egészben az átforrósodott olajhoz adjuk. Alacsony hőmérsékleten állandó keverés mellett puhítjuk, de nem pirítjuk. Ha elkezd pirulni, tegyünk hozzá egy keveset a húsleves alapléből. Én már ebben a fázisban hozzáteszem a felaprított krumplit, amivel puhára párolom. Amikor már majdnem puha, merek hozzá egy-két merőkanálnyit a húslevesből. Kikapcsolom a tűzhelyet, és kicsit hagyom hűlni a levest. Botmixerrel összeturmixolom, hozzáöntöm a maradék alaplevet, tejszínt, és sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítem. A sózásnál figyeljünk, mert az alaplé önmagában is sós, tehát kósoljuk meg, mielőtt rögtön a sótartóhoz nyúlnánk.

Mi most csak magában ettük, de sajtos pirítóssal is nagyon finom.

Mondongo, avagy pacal argentin-magyar módra

Életemben először Budapesten a munkahelyemen ettem pacalt. Na nem a munkahelyi menzán, hanem amikor a barátnőm anyukája meghallotta, hogy én még sosem ettem, küldött be nekem egy dobozzal.  Nagyon finoman, pikánsan volt elkészítve, ezután nem értettem, egyesek miért ódzodnak tőle. 

Azt biztos nem fogjátok kitalálni, hol készítettem én magam először pacalt. Nos? Aki Japánra tippelt, az nyert. Ugye nem gondoltátok volna? Perui-argentin barátainkon keresztül jutottunk hozzá egy már konyhakész darabhoz, gondoltam, kipróbáljuk ezt is a változatosság kedvéért. Szeretjük a japán konyhát is, de azért ha hozzájutottunk ilyen alapanyaghoz, miért ne készítenénk el.

Túl sűrűn nem készítek ilyesmit, ennek már vagy 10 éve is van, tehát most megint optimistán álltam egy új verzió kipróbálása előtt: ez volt a mondongo, vagyis pacal argentin módra. Abban különbözik a megszokott magyar pacaltól, hogy még meg van spékelve kis kolbászkákkal, babbal és krumplival. Ezt nem én magam készítettem, de engedélyt kaptam a recept publikálásához a "főszakácstól".

Hozzávalók:

30 dkg pacal

50 dkg krumpli

30 dkg csípős kolbász

30 dkg füstölthús

30 dkg nagy fehérbab

1 nagy hagyma

2 gerezd fokhagyma

őrölt chili (ízlés szerint)

babérlevél

só

1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A babot előző nap beáztatjuk. Másnap kuktában az olajon megdinszteljük a hagymát, fokhagymát, bele a chili, babérlevél, füstölt hús és a bab. A kuktát lezárjuk és a babot félig megfőzzük. Ekkor hozzátesszük a pacalt, a kolbászt és végül a krumplit. Ha szükséges, megsózzuk. Amikor a krumpli is megfőtt, tálalhatjuk. Ropogós fehérkenyérrel tálaljuk.

Sajtfondü

Svájci barátainktól tanult kedvenc receptünk. Egyszerű és finom. Most karácsony előtt a boltok tele vannak fondükészítő készletekkel. Ha eddig azért nem akartunk volna ilyet valakinek (vagy magunknak) ajándékként venni, mert nem tudtuk hova tenni a fondüt, íme egy tutti recept a svájciaktól. 

Klasszikus fondü 4 személyre

Hozzávalók:

20 dkg Gruyère sajt

20 dkg Ementáli sajt

20 dkg Appenzeller sajt

20 dkg Freiburger Vacherin sajt

3 1/2 dl száraz fehérbor

1 gerezd félbevágott fokhagyma

4 teáskanál kukoricakeményítő/kukoricaliszt

1 pohárka Kirsch (cseresznyepálinka) - elmaradhat

1 teáskanál citromlé

bors - ízlés szerint

szerecsendió - ízlés szerint

+ A fogyasztásához: fehérkenyér kockákra vágva

Elkészítés:

A fondü lábast kikenjük a félbevágott fokhagymával, majd beletesszük a lereszelt sajtokat. Ha nem kapunk pont ilyen sajtot otthon, szerintem nyugodtan tehetünk bele más otthoni kemény sajtokat is, csak akkor ne kínáljuk meg vele svájci ismerősöket.  A sajtokat alacsony hőmérsékleten még a normál tűzhelyen, állandó keverés mellett megolvasztjuk, beleszitáljuk a kukoricakeményítőt, hozzáadjuk a bort, a fűszereket. Amikor szépen felolvadt, ekkor áttesszük az előmelegített fondü melegítőre. Mindenki kap egy fondü-villát, amire a kenyérkockáját szúrja, ezt belemártja a sajtba, és eheti is. Vigyázat, nem szabad a kenyérkockát beleejteni a sajtba, mert akkor a hagyományok szerint az elővigyázatlan személynek valamilyen mókás feladatot kell végrehajtania. Az egyszerűbb verzió szerint a mellette lévőknek kell ilyenkor puszit adni, de hallottam éjszakai folyóban úszásról, és egyebekről is. Attól függ, a társaság miben egyezik meg előre. 

Sokfelé lehet már kapni kész fondü alapanyagokat is, mi ilyeneket is szoktunk venni, ez még egyszerűbbé teszi a dolgot. Olyankor csak kikenjük a "lábast" egy fokhagymával, bele a sajtsűrítmény, egy dl fehérbor, egy kevés frissen reszelt szerecsendió, összefőzzük, és már tálalhatjuk is. 

Amikor már csak kevés sajt van az edény alján, akkor a barátaink mindig feltekerik a hőmérsékletet, hogy a maradék sajt megpiruljon, ezt valahogy felkaparják, és mindenki verseng ezekért az utolsó pirított-olvasztott sajtfalatokért.

A hozzáértőknek biztos feltűnik, hogy mi fémedényben készítettük tegnap a sajtfondüt.  Hivatalosan a húsfondüt készítik ebben, a sajtfondüt cserépedényben. Nem hivatalosan ebben is ugyanolyan finom, beáztatás után pedig az edény jól tisztítható.

Akit érdekel a fondü, de nem akar beruházni készletre, akkor a tűzhelynél állva, a kenyeret villára szúrva, egymást váltva a sajtot állandóan melegen tartva is lehet fondüzni. De akkor azért az élmény nem ugyanaz.


Fontos: száraz fehérbort igyunk hozzá. A vízivástól tartózkodjunk közben, mert a fondü attól összeáll a gyomorban.

Bográcsgulyás

Eddigi tapasztalataink szerint miközben minden külföldi ismeri, hogy a gulyás a leghíresebb magyar étel, szinte mindegyikük lelki szemei előtt ilyenkor egy adag pörkölt, vagy valami ahhoz hasonló egytálétel jelenik meg. A munkahelyi étkezdében például sokszor van "Gulas", amiben a kalifornai paprikától kezdve a paradicsomig minden megjelenik. És nem csak itt, hanem Németországban bárhol árulnak ilyen néven ilyen-olyan szószos egytálételt. Sőt, a boltban a kockára vágott húst is így hívják az egyszerűség kedvéért. Csoda, hogy amikor a nyáron gulyásevésre hívtuk egy olasz ismerősünket, aki gluténérzékeny, aggódva kérdezte, hogy ugye a szószba nem teszünk lisztet? Milyen szószba? De nem kárhoztatjuk őt, mert mi is csak a bolognai látogatásunk óta tudjuk, hogy olyan, mint bolognai spagetti nem létezik. Legalábbis a névadó városban.

Íme egy példa Argentínából:

Visszatérve az eredeti témára, a múlt hétvégén bográcspartit rendeztünk külföldi barátainkkal. Mivel nekünk nincs kertünk, egy kedves ismerősünk ajánlotta fel az övét, ezzel együtt a szervezést is. Hamar kiderült, hogy ezt hiba volt ráhagyni, mert egy britet hiába is képeztünk már ki korábban, hogy a gulyás egy sűrű leves, a bogácsozással járó egyéb magyar szokásokat nem ismeri. Így mindenkit este 6-ra hívott vacsorára. Mi kora délutántól ott voltunk, megraktuk a tüzet, elkezdtük rotyogtatni a gulyást, és a vendéglátó 12 éves lányán kívül senki nem sertepertélt körülöttünk, ahogy ezt otthon megszoktuk. Hiányzott az, hogy a fiúk a tűz körül beszélgessenek, esetleg egy-egy pálinkával melegítsék magukat a novemberi hidegen, közben a lányok a konyhában vagdossák az alapanyagokat, pletykálkodjanak, időnként kinézve, mi is történik kint az udvaron. Valahogy nem volt az egésznek olyan hangulata, mint amit otthon megszoktunk. Hogy ezt ők is megismerjék, ez a következő missziónk.

Most pedig az érdeklődők kedvéért a gulyás receptje, ahogy mi szoktuk készíteni.

Hozzávalók (egy kb. 15 l-es bográcshoz)

• 1,5 kg marhahús kockára vágva (a legjobb a lábszár)
• 30 dkg hagyma apróra vágva
• 6 dkg sertészsír 
• 4 nagy répa (vékony karikákra aprítva)
• 2 pertrezselyemgyökér (vékony karikákra vágva)
• 60 dkg burgonya (1 cm-es kockákra vágva)
• 2 nagy evőkanál őrölt édesnemes pirospaprika (mehet hozzá egy kevés csípős is)
• 1 cső erős tv paprika
• 1 tk köménymag
• só ízlés szerint

A galuskához (ha gluténérzékeny ismerősünk van, ezt hagyjuk ki, vagy próbáljuk meg esetleg rizslisztből elkészíteni)

30 dkg liszt

3 tojás

1 kk só

Elkészítés

Amikor a tűz már nem erős, felolvasztjuk a bográcsban a zsírt, bele a felaprított hagymát, és állandóan kavargatva átlátszóra dinszteljük. Ekkor gyorsan belekavarjuk a pirospaprikát. Fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, mert ha a paprika megég, keserű lesz. Ekkor beletesszük a kockára vágott húst, jól összekavarjuk. Megsózzuk, hozzáadjuk a köménymagot, és addig főzzük így pörköltszerűen, amíg majdnem puha. Ha szükséges, nagyon kevés vizet adhatunk hozzá,  nehogy leégjen. Amikor a hús félig megfőtt, akkor a bográcsot 3/4-ig felöntjük vízzel, és fokozatosan hozzáadjuk a többi alapanyagot. A tv paprikát, a kockára vágott krumplit és a zöldségeket. Amikor már a krumpli is majdnem megfőtt, ekkor kezdünk hozzá a galuska elkészítéséhez. (Azért nem korábban, mert ha sokat áll a tészta, megkeményedik.) A lisztbe beleütjük a tojásokat, megsózzuk és a tésztát fakanállal összekeverjük. Nem szabad sokáig keverni, épp csak annyira, hogy az alapanyagok összevegyüljenek és egy viszonylag lágy tésztát kapjunk. Amikor ez kész, lyukacsos galuskaszaggatóval (esetleg vágódeszkáról késsel egyenletes darabokat vágva) a már majdnem kész levesbe szaggatjuk. Amikor a leves felszínére jön, már kész is, és a gulyás tálalható. Friss ropogós cipóval fogyasztva a legfinomabb.

Megjegyzések:

• Galuska helyett dúsítható még főtt szárazbabbal is. Ezt gluténérzékenyek is fogyaszthatják.
• Természetesen bogrács híján tűzhelyen is elkészíthető, az elkészítési eljárás ugyanaz.

Minden kezdet nehéz

Ezt a blogot már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdenem, mert rengeteg impulzus ért az évek során magyarként különböző külföldi országokban gasztronómiai tekintetben (is). Most ezeket próbálom összegyűjteni, és az új élményekkel kiegészíteni.

Hogy miért különleges magyarként külföldön főzni?

Egyrészt azért, mert - országtól függően - az otthon mindennapinak számító alapélelmiszerek sokszor egyáltalán nem elérhetőek, vagy órákat kell értük utazni, vagy csak valami hasonlót kapunk, mint amit szeretnénk. Ekkor jól jön a kreatív hozzáállás: kicsit átalakítjuk az eredeti receptet. Jelenleg most viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, mert egy német kisvárosban viszonylag könnyen beszerezhető a legtöbb alapanyag, amit egy magyar háztartásban is használunk. De nem minden. Például a túró, a húsvéti füstölt sonka, gesztenyepüré... Mindegyik megér egy külön sztorit.

Aki esetleg nem Európában él, annak még nehezebb dolga van. Japánban például a frissen érkezett vásárló ott állhat a szupermarketben tanácstalanul két egymás melletti polcnál, hogy akkor most melyik a só, melyik a cukor. Ha két kilós a legkisebb kiszerelésű rizs, meddig fogja ő ezt enni. Hol kapni elfogadható minőségű kenyeret, sajtot?

A másik dolog, amiért különleges a helyzetünk magyarként külföldön, mert országunk egyfajta gasztronómiai nagykövetei vagyunk.  Ha a helyiekkel, kint élő egyéb külföldiekkel összebarátkozunk, akkor előbb-utóbb meghívjuk egymást enni, és ekkor egy olasznak mégsem főzhetünk spagettit, egy svájcinak fondue-t, és egy japánnak pedig nem tálalhatunk fel szasimit. Abban ők a jók, készítsék el ők nekünk. Isten ments, hogy gulyással akarjanak bennünket vendégül látni. Viszont cserébe ők azt várják, hogy rajtunk keresztül megismerkedhetnek a magyar konyhával. Ilyenkor a mi dolgunk, hogy megmutassuk nekik, a gulyás nem egy pörköltszerűség lisztes szósszal, mellesleg még ha sűrű leves is, akkor sem ezt esszük minden nap. Viszont "nagyköveti" minőségem miatt még életemben nem ettem és főztem annyiszor gulyást, mint amióta külföldön élek.

A harmadik dolog tulajdonképpen kicsit az első kettőből következik. Ha már úgysem tudunk minden magyar ételt ugyanúgy elkészíteni, és ha már úgyis az új  helyen új emberekkel, új alapanyagokkal ismerkedünk meg, éljünk az új lehetőségekkel. Tanuljunk mi is a külföldi ismerősöktől, és akkor kinyílik előttünk a világ. Hogy ez a gyakorlatban velünk hogy működött, erről fogok a későbbiekben írni, receptekkel. Elsőként mi másról, mint a gulyásról.