Kecskesajtos flammkuchen lilahagymával és rozmaringgal/rukkolával

Mindjárt itt a szilveszter, ami nem csak a fiataloknak jelent egy bulizós estét a mi kultúrkörünkben, hanem valamilyen módon minden korosztály ünnepel. Ki szórakozóhelyre megy, ki házibuliba, ki otthon nézi a szilveszteri műsort a tévében. A megszokotthoz képest biztos más ez a nap. Ezt azért emelem ki, mert Japánban soha nem láttam még olyan kihaltnak az utcákat, mint december 31-én. Az első évünkben ott, amikor ezt még nem tudtuk, a barátaink hazautaztak, mi maradtunk, nem volt semmi különös programunk. Gondoltuk, bemegyünk Oszaka központjába, ott biztos történik valami, nem fogunk unatkozni. Nagyot csalódtunk, amikor megláttuk a szinte üres tereket, néptelen metrómegállókat. Szerencsénkre egy-két izakaya nyitva volt, ezért legalább valahova be tudtunk ülni egyet vacsorázni, mintha egy sima hétköznap lett volna. Ezután szépen hazasomfordáltunk, és a következő évben legalább már nem ért bennünket váratlanul ez a fajta (nem) ünneplés.

Ekkor már tisztában voltunk azzal, hogy Japánban a január elseje az olyan volumenű ünnep, mint nálunk a karácsony, ekkor aki csak teheti, hazamegy a családjához. Ott pedig sem petárdákat nem durrogtatnak, sem tűzijátékot nem rendeznek, hanem egyszerűen összegyűlik a család, végigeszik a hagyományos menüsort, amiben minden egyes ételnek megvan a maga jelentése. Társasjátékot játszanak és elmennek a templomba megkongatni a harangot. Ennek érdekében képesek akár órákat is sorban állni. Mert annak is van jelentősége, hogy melyik templom harangjánál imádkoznak. Az egyiknél a sok pénzért lehet (érdemes), a másiknál azért, hogy a gyereket felvegyék az egyetemre, és így tovább.

A blogom olvasói többségében viszont nem ebből a kultúrkörből kerülnek ki, ezért nekik egy házibulihoz ideális receptet szeretnék most megosztani. Korábban már szerepelt a blogon egy flammkuchen recept, aminek most egy picit más formáját teszem közzé. Aki nem ismerné ezt az ételt, elmondom, hogy jellegében a pizzához hasonló ételről van szó, amit annál sokkal gyorsabban elkészíthetünk, mert nem kell hozzá élesztő, ezzel megspóroljuk a kelesztési időt, és percek alatt összedobhatjuk a finom borkorcsolyát. Váratlan vendégnek is kiváló.

Hozzávalók:

230 g liszt

2 ek olivaolaj

1 csipet só

120 ml víz

A feltéthez:

150 g tejföl

1 nagy lilahagyma

200 g kecskesajt

1 maréknyi rukkola (elhagyható)

2 ág rozmaring levele darabokra tépkedve

só, frissen őrölt bors

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrom, folpackba csomagolom és egy órára a hűtőszekrényben pihentetem (ez a lépés elmaradhat, ha sietünk).

A sütőt előmelegítem 220 ºC-ra (nem légkeverésessel).

A tésztát nagyon vékonyra kinyújtom, és a kiolajozott nagy sütőtepsire helyezem. Megkenem tejföllel, egyenletesen elosztom rajta a hajszálvékony karikára vágott hagymákat, kecskesajtot, rátépkedem a rozmaringot, sózom, borsozom, és betolom a sütő legfelső fokára. 10-15 perc alatt ropogósra sütöm. A sütőből kivéve ráteszem a rukkola leveleket és háromszögekre vágva tálalom. Önmagában vagy egy friss salátával is finom.

Zserbó

Aki még nem telítődött süteményekkel, ezen belül is a diós töltelékűekkel karácsonykor, annak jöjjön szilveszterre egy klasszikus recept a'la Horváth Ilona. Egy-két apróságot változtattam rajta, mivel a zserbó elég tömény édesség, az eredeti receptben megadott cukormennyiséget alaposan lecsökkentettem, így sokkal jobban csúszik egy finom teával. A másik dolog, hogy nekem fura amikor sütőport és élesztőt is tesznek egy tésztába. Most ebben hűen követtem az eredeti leírást, de legközelebb kihagyom a sütőport, és meglátjuk, lesz-e különbség.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
1 tojás
5 dkg cukor
20 dkg margarin (vagy 15 dkg zsír)
1 dl tej
1 dkg élesztő
csipetnyi sütőpor
csipet só

A töltelékhez:
12 dkg darált dió
2 ek cukor
20 dkg lekvár (lehetőleg sárgabarack)

Bevonat:
2 ek kakaó
2 ek cukor
3 dkg vaj

Elkészítés:
Az élesztőt langyos tejben egy kevés cukorral felfuttatjuk. A zsiradékot a liszttel elmorzsoljuk. hozzáöntjük a megkelt élesztőt, cukrot, tojást, sót, sütőport és jól összedolgozzuk.

A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk. Mindegyik lapot kinyújtjuk egy 35x25 cm-nagyságú sütőlemez méretére. A tészta ne érjen egészen a sütőlemez széléig, mert kelni fog még. Az első lapot belehelyezzük a tepsibe, bőven megkenjük lekvárral, meghintjük darált dióval, majd egy kanál cukorral. Ráhelyezzük a második lapot és megismételjük az előbbi műveletet. A harmadik lapot úgy helyezzük a tetejére, hogy a széleit is befedje. Egy óráig szobahőmérsékleten letakarva kelesztjük. Ekkor megszurkáljuk villával és 180 ºC-os előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt világosbarnára sütjük. Ha a tészta kihűlt, megkenjük a csokoládémázzal, ami a következő módon készül.

A kakaóport és a cukrot nagyon kevés vízzel csomómentesre keverjük, és feltesszük főni. Amit besűrűsödött, levesszük a tűzről és belekeverjük a vajat. Egyenletesen elosztjuk a sütemény tetején, és 1-2 órára hűvös helyre tesszük. Hosszúkás szeletekre vágva tálaljuk.

Töltött káposzta

Bár a blogban többnyire a külföldiek magyar ételekkel kapcsolatos, illetve az én külföldi ételekkel kapcsolatos rácsodálkozásaira térek ki, meg kell említeni, hogy országon belül is vannak olyan ételek, amik az ország két különböző részből származó ember között komoly vitákra adhat okot. Például, hogy a dunai vagy a tiszai típusú halászlé a finomabb, illetve a töltöttkáposzta paradicsomos legyen édeskáposztából, vagy paprikás rántással készüljön savanyúkáposztából. Én magam az utóbbira teszem le a voksomat, igaz, ezt sem készítettem igazából túl sokszor. De mit ad Isten, pont egy töltöttkáposztaimádó férjet sodort az utamba, akinek az ősei olyan faluból származnak, ahol hetente kétszer is lelkesen csavargatták a káposztát...édeset, paradicsommal. Most mit lehet ilyenkor tenni: próbálom ötvözni azt, ami az ő anyukája töltött káposztájában tetszik, azzal az ízvilággal, amit én szeretek. Szerencsére eddig bevált a módszer. Az otthon megszokotthoz képest kisebb gombócokat készítek, az anyósomtól tanult módszer szerint félidőben kikapcsolom a gázt, alaposan becsomagolom a lábast, mintha a befőtteket dunsztolnám. Így hagyom kihűlni. Viszont ha lehet, akkor savanyúkáposztát használok alapként.

Nos, ezt Japánban sehogy nem tudtam megvalósítani, ott ha nekiláttam, akkor az édeskáposzta leveleit kellett főzögetni enyhén ecetes vízben. Babramunka volt és hiába én főztem, nekem nem jött be az ízvilág. Azóta a lengyel boltoknak hála az apró savanyúkáposztát mindig be tudom szerezni, nemrég pedig egy török zöldségesnél egész fej savanyúkáposztaforrást is felfedeztem. Azóta nagyobb örömmel készítem ezt az ételt, és ez a minőségén is látszik. A család töltöttkáposzta szakértője szerint kezd egyre jobb lenni.

Hozzávalók (kb. 42 kis töltelékhez):

1 kisebb fej savanyúkáposzta (ha nincs, akkor édeskáposzta is jó)

40 dkg savanyú aprókáposzta

80 dkg darált vegyes sertés/marhahús

1 bögre rizs (kb. 3 dl-es)

1 ek só

jó sok frissen őrölt bors

1 nagy hagyma

1 ek liszt

2 ek olaj

1 kk őrölt pirospaprika

Elkészítés:

Az aprókáposztát megmossuk, hagyjuk lecsöpögni. A töltelékhez a rizst kétszer átmossuk, lecsöpögtetjük, majd a darált húshoz adjuk a sóval, jó sok borssal egyetemben. A hagymát lereszeljük, vagy aprítóval pépesre daráljuk, és ezt is a töltelékhez adjuk.

A káposzta leveleit óvatosan leszedjük, a nagyobb ereket levágjuk róla, majd nagyobb diónyi mennyiségű töltelékkel megtöltjük. A két szélét ráhajtuk, lazán feltekerjük, és végül a széleit behajtjuk. 

Egy nagy lábas aljára egyenletesen rakunk az aprókáposztából, majd szép sorban rárakjuk a töltelékeket. Minden sor töltelékre egy kevés aprókáposztát helyezünk. Ha káposztafej kisebb vagy szakadt leveleit apróra vágjuk, azokat is beletesszük a lábasba. A tetejére aprókáposzta kerül. Annyi vízzel felöntjük, amennyi majdnem ellepi, majd lassan feltesszük főni. A káposzta keménységétől függ, mennyi idő alatt puhul meg. Nekem most olyan másfél- két órát vett igénybe. Ilyenkor kiveszek egy tölteléket, elvágom, és megkóstolom, elég puha-e már. Ha már a rizs puha, akkor elkészítem hozzá a paprikás rántást. Ehhez egy lábasban felmelegítem az olajat, elkeverem benne a lisztet, és amikor világosbarna színű lesz, gyorsan hozzákeverem a pirospaprikát, és már veszem is le a tűzről. Kevés hideg vizet löttyintek rá, csomómentesre keverem. Picit állni hagyom, majd a káposzta főzőlevével hígítva a töltött káposztára öntöm, a lábast jól megrázogatom, hogy mindenhova jusson belőle. Ezután 5 percig főzöm még, majd a gázt kikapcsolom alatta, és alaposan bebugyolálom, hogy nagyon lassan hűljön ki. Jöhet rá konyharuha, kabát, kispárna, minden, amit találunk. Így órákig meleg marad, az ízek jobban összeérnek, még tovább puhul az étel.

Ropogós fehér kenyérrel és tejföllel tálalom.

Mángoldos lazacos kosárkák kapros krumplival

A mai ételem egy egyszerű, gyors előétel, esetleg körettel együtt könnyű ebéd vagy vacsora lehet.  Igaz, egyszerű elkészíteni, de nagyon látványos és finom, ezért a karácsonyi menü részeként is el tudom képzelni.

Az őstermelők boltjában találtam mángoldot a minap, onnan jött az ötlet ehhez az ételhez. Mivel mángolddal eddig még nem sokat főztem, csak készítés közben jöttem rá, hogy mennyire hasonlít a spenóthoz abban is, hogy egy nagy mángold szinte mikroszkópikus méretűre tud zsugorodni hőkezelés során. Az íze érezhető volt így is, de aki intenzívebb mángold ízt szeretne érezni ebben az ételben, vagy még több zöld színt szeretne látni, az tegyen bele még egy mángoldot és legyen benne akkor a lazacból kevesebb, hogyha nem akarjuk, hogy túl sok legyen a töltelék.

Hozzávalók (4 személyre):

1 cs. rétestészta (Filoteig, filo pastry)
2 szelet lazac
2 tojás
1 mángold
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 ek vaj
só, frissen őrölt bors

A körethez:
1 kg krumpli
1 kis csokor kapor
1 ek vaj

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 200 ºC-ra (nem légkeveréssel). A rétestésztát felhasználás előtt kivesszük a hűtőből, 15 percig pihentetjük.

Addig elkészítjük a tölteléket. A mángoldot megmossuk, ujjnyi csíkokra vágjuk, egy serpenyőben megolvasztott vajon elkezdjük párolni, hozzáadjuk az aprított, zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk. Közben a lazacot falatnyi darabkákra vágjuk, a mángoldos masszához adjuk, és pár perc alatt átsütjük. Levesszük a tűzről, majd ha már egy kicsit hűlt, hozzákeverjük 2 enyhén felvert tojást.

A rétestésztából két lapot használunk csak fel. Az egyiket olajjal megkenjük, ráhelyezzük a másik lapot, majd 4 felé vágjuk, és olajjal kikent muffinformákba tesszük őket, nem baj, ha a csücskei kilógnak. Ebbe belehelyezzük a tölteléket. Az előmelegített sütőbe toljuk és 20 perc alatt készre sütjük.

A körethez a krumlit héjában felteszem főni. Amikor megpuhult, meghámozom, majd forró vajban meghempergetem és aprított kaporral megszórom.

Sült kacsamell sütőtökös rizottóval

Lassan elkezdek ötletelni, milyen finomsággal lephetném meg a családot karácsonykor. Azt már korábban említettem, hogy nálunk ilyenkor nincs halászlé vagy rántott ponty, hanem valamilyen egyéb különleges és finom ételt varázsolunk az asztalra. Mindig mást. Mivel a sütőtöknek szezonja van, a kacsamell pedig olyan hús, amit nem mindennap eszünk, egyik lehetőség a karácsonyi menüre egy sült kacsamell sütőtökös rizottóval.

Hozzávalók (4 személyre):
4 kacsamell filé
2 ág friss rozmaring
1 ek kacsazsír
só, bors

A rizottóhoz:
1 kisebb hosszúkás sütőtök fele
1 ek provance-i fűszerkeverék
1 közepes hagyma
1 salotta hagyma
30 dkg rizottó rizs
1,5 dl száraz fehérbor
8 dl csirke alaplé
1 csipet sáfrány
4 dkg reszelt parmezán sajt
1 ek olivaolaj
2 ek hántolt tökmag
1+1+1 ek vaj
só, bors

Elkészítés:
A kacsamell sütésével kezdem. A filéket megmosom, felitatom róluk a felesleges nedvességet, a bőrüket bevagdosom, sózom, borsozom. Egy forró serpenyőben felolvasztom a zsírt, majd a bőrével lefelé sütni kezdem. Olyan 8-10 percig, amíg lehetőleg az összes zsiradék kisül belőle, majd megfordítom, és a másik oldalát is átsütöm. Ezután sütőlemezre teszem, melléhelyezem a rozmaringágakat, és 130 ºC-os sütőben kb. 20 perc alatt készre sütöm.

A rizottóhoz apróra kockázom a hagymát, egy evőkanál olaj és olivaolajat egy mély serpenyőben felmelegítek, majd a hagymát beledobom és fedő alatt 8 perc alatt puhára párolom. Ekkor hozzáadom a rizst, amit egy-két perc alatt üvegesre párolok. Ekkor hozzáöntöm a fehérbort, amikor ezt felitta, akkor folyamatos keverés mellett mehet hozzá fokozatosan mindig egy merőkanálnyi a forró alapléből, amibe egy csipet sáfrányt dobok. (Az alaplének azért kell tűzforrónak lennie, hogy ne hűtse vissza mindig a fővésben levő rizst.)

Hogy ne legyen unalmas a kevergetés, közben mindig nézzük meg a sülésben lévő kacsát, locsolgassuk meg a saját levével. A rizottóhoz pedig hámozzuk meg a sütőtök felét, vágjuk vékony szeletekre, majd forró vajban, fedő alatt pároljuk meg 10-15 perc alatt. Sózzuk, és provance-i fűszerkeverékkel fűszerezzük. Amikor a rizsünk már puha, hozzáadjuk. Ekkor hozzákeverjük még a reszelt parmezánt, a tökmagot (a legjobb pirítva) és egy evőkanál vajat is, megborsozzuk, 2 percre félretesszük.

Előmelegített tányéron tálaljuk a szeletkre vágott kacsát a rizottóval.

Tipp: A rizottóhoz nem biztos, hogy az összes alaplevet fel kell használni. Ha már puha, akkor nyilvánítsuk késznek, és ne főzzük túl, ne öntsünk hozzá több alaplevet.

Közel-keleti ízkavalkád III.: Narancsos, kókuszos grízes süti

Sorozatom jelenlegi utolsó darabja egy finom desszert lesz. Ahogy emíltettem, a Jerusalem című könyvből származik a recept. A barátnőm ajánlotta azzal, hogy amióta ezt egyszer megsütötte, a barátja mindig ezt rendeli tőle. Lelkesen nekiálltam hát én is. Annyit változtattam, hogy a mennyiségeket rögtön feleztem, mert az eredetiben egyből 2 fél kilós kis veknit sütöttek. Ez nekünk az előzőekben említett ételsor végigkóstolása után sok lett volna (még akkor is, ha amúgy napokig eltartható). Annyira hasonlított az én sütim a könyvbelire, hogy még a teteje is ugyanúgy kirepedt...ezen azért legközelebb megpróbálok javítani. Inkább lejjebb viszem majd a hőmérsékletet és tovább sütöm.

Hozzávalók (1 fél kg-os adaghoz)
90 ml napraforgóolaj
120 ml narancslé
80 g narancslekvár (apróra vágott héjú vagy héj nélküli)
2 közepes tojás
35 g cukor
35 g kókuszreszelék
1 narancs reszelt héja
45 g liszt
90 g búzadara
1 ek őrölt mandula
1 tk sütőpor

Az öntözéshez:
100 g cukor
70 ml víz
1 ek narancsvirág víz (vagy rózsavíz)

A tálaláshoz:
görög joghurt

Elkészítés:
A sütőt 180 ºC-ra (nem légkeveréses) előmelegítem. Az olajat, a narancslevet, narancslekvárt, narancshéjat, a tojásokat egy nagy tálban addig verem habverővel, amíg a narancslekvár jól elvegyül a többi hozzávalóval. Egy külön tálban a száraz hozzávalókat is elvegyítem, majd a két tál tartalmát összedolgozom. Egy folyós masszát kell, hogy kapjak. Kizsírozott, sütőpapíros gyümölcskenyérformában 45-60 perc alatt készre sütöm. Ha a beleszúrt tűn nem marad semmi, akkor lesz jó.

Amikor a sütemény majdnem kész, elkészítem az öntözőszirupot. Minden hozzávalót egybeöntök, felteszem főni, amint felforrt, le is veszem a tűzről. Amikor a sütit forrón kiveszem, a forró sziruppal elkezdem kenegetni. Egy-két perc kell, hogy beszívja az adott réteget, majd kezdhetem elölről, egészen addig, amíg az összes folyadékot fel nem használtam.

Amint a süti kihűlt, kiveszem a formából. Szeletekre vágva görög joghurttal tálalom.

Közel-keleti ízkavalkád II: Sült kápia paprika fetával, pita kenyérrel és baba ganoush-sal

Folytatom a múlt héten megkezdett közel-keleti ételsoromat. A mai részben ismertetett ételek önmagukban vegetáriánus előételként vagy könnyű vacsoraként is szolgálhatnak. A baba ganoush egy közel-keleti padlizsánkrém, és főként abban különbözik a hagyományos magyar társától, hogy tahini szószt is adagolunk bele. A pita sokrétűen fogyasztható, például falafelt csomagolhatunk bele, humuszt tunkolhatunk vele, vagy görög ételsor részeként tzatzikivel is ugyanúgy ehetjük.

Sült kápia paprika fetával:

Hozzávalók:

400 g kápia paprika

20 dkg fetasajt

1 ek olivaolaj

1 ág rozmaring

Elkészítés:

A paprikát megmossuk és hosszúkás szeletekre vágjuk, lazán meglocsoljuk olivaolajjal. Felforrósított grillezős serpenyőben meggrillezzük, mellédobunk egy ág rozmaringot. Amikor megsült, még forrón kockára vágott feta sajtot dobunk rá.

Baba ganoush

Hozzávalók (4-6 személyre)

2 nagy padlizsán

egy kevés olaj a kenéshez

1/2 citrom leve

1,5 ek tahini paszta

2 ek joghurt

2 nagy gerezd zúzott fokhagyma

1 ág kakukkfű levelei (vagy 1 tk provance-i fűszerkeverék)

tengeri só és frissen őrölt bors

A tálaláshoz: extra szűz olivaolaj, aprított petrezselyem

Elkészítés:

A sütőt bekapcsolom 220 ºC-ra (nem légkeveréssel). A padlizsánokat egy éles késsel megszurkálom, nehogy sülés közben szétrobbanjanak. Vékonyan kiolajozott tepsiben 45-60 perc alatt készre sütöm őket, félidőben megfordítom. Akkor vannak kész, amikor a belsejük szinte összeesik. Hagyom őket kihűlni, majd meghámozom őket, egy levesszűrőben kinyomkodom belőlük a felesleges folyadékot, majd még itt éles késsel durvára vágom. Az így előkészített padlizsánhúshoz egy nagy tálban hozzáadom a tahini pasztát, citromlevet, joghurtot, aprítot fokhagymát és a kakukkfüvet. Ízlés szerint sózom, borsozom. Találáskor egy kevés olivaolajjal megöntözöm, és ha van otthonon, akkor aprított petrezselyemmel megszórom.

Pita

Hozzávalók (6 személyre)

450 g liszt

1 tk tengeri só

2 x 7 g szárított élesztő (vagy 4 dkg friss élesztő)

1 ek extra szűz olivaolaj + ugyanennyi a tál kikenéséhez

300 ml langyos víz

Elkészítés:

A lisztet, szárított élesztőt, sót egy nagy tálba teszem. (Ha friss élesztőt használom, langyos vízben felfuttatom). A közepébe egy mélyedést vájok, ebbe öntöm az olivaolajat és a víz nagy részét. Elkezdem összegyúrni. Egy lágy, de nem ragadós tésztát kell, hogy kapjak. Ha nem elég lágy, a víz maradék részét is hozzáöntöm. Lisztezett deszkán még 10 percig gyúrom, majd egy kiolajozott tálba teszem, letakarom és meleg helyen kb. 2 óráig kelesztem.

A sütőt bekapcsolom 200 ºC-ra (nem légkeveréssel). A tésztát 12 egyenlő darabra osztom, és 15 percig pihentetem. Ekkor mindegyiket 2-3 mm-es hosszúkás alakra nyújtom, és kiolajozott sütőlemezen 6-8 perc alatt megsütöm. Akkor van kész, ha a tészta felpuffadt és világosbarna árnyalatú lett. 

Közel-keleti ízkavalkád I.: Kofta b'siniyah meleg, fűszeres csicseriborsó salátával

Nemrég elutaztunk egy hosszú hétvégére, na nem a Közel-Keletre, hanem csak Londonba, ami az angolok szerint már nem is igazi angol város, annyiféle náció képviselteti ott magát. Ezért valaki hiába nem járt mondjuk Etiópiában, vagy Libanonban, Londonban mégis ehet onnan származó autentikus ételt. Mi is sokfélét kipróbáltunk, az egyik kedvencünk pedig a közel-keleti konyha lett. Ehhez pedig a barátnőm polcán találtunk egy fantasztikus szakácskönyvet, amit rögtön mi is megvettünk, azóta pedig Gordon Ramsay "világ körüli" szakácskönyvével felváltva főzök belőle ottani ételeket.

A könyv címe: Jerusalem, a könyv szerzőinek szülővárosa után. Mindketten itt születtek ugyanabban az évben, csak az egyikük zsidónak a város egyik oldalán, a másikuk palesztinnak a másik oldalon. Barátok és üzlettársak, kiváló példát mutatva arra, hogy az emberek nem is annyira különbözőek egymástól, a két kultúra képviselői nagyon is jól megférnek egy asztal mellett.

Ezen a hétvégén ambíciózus vállakozásként rögtön egy egész közel-keleti ételsort dobtunk össze, ami elsőre soknak tűnhet, de ha mindenből csak egy keveset szedünk, mégsem terheli meg a gyomrot annyira, mint egy klasszikus magyar vasárnapi ebéd. Természetesen ennyi minden elkészítése sem két perc, de megéri.  Hogy az olvasókat és magamat is kíméljem, a recepteket részletekben teszem közzé. Ezek szabadon kombinálhatók egymással, bármelyiket ki is lehet hagyni, mást hozzátenni, kinek-kinek ízlése szerint.

Az első részben egy ízletes húsgolyót mutatok be tahini szószban egy félig meleg-félig friss összetevőkből álló salátával.

Kofta (fűszeres húsgolyók tahini szószban)

Hozzávalók (6 személyre):
150 g tahini szósz (szezámpaszta)
3 ek citromlé
120 ml víz
1 közepes fokhagymagerezd szétlapítva

2 ek étolaj
só ízlés szerint

30 g vaj (a tálaláshoz)
fűszerpaprika a tálaláshoz

A húspogácsához:
400 g darált bárányhús
400 g darált borjú- vagy marhahús
1 kis hagyma
2 nagy fokhagymagerezd szétlapítva
50 g fenyőmag száraz serpenyőben megpirítva, durván felaprítva + ízlés szerint még fenyőmag a tálaláshoz
egy kis csokor petrezselyemzöld fele a húspogácsába, másik fele a tálaláshoz
1 nagy chilipaprika magtalanítva, apróra vágva
1,5 teáskanál őrölt fahéj
1,5 teáskanál őrölt szegfűbors
3/4 teáskanál őrölt szerecsendió
1,5 teáskanál őrölt bors
1,5 teáskanál só

Elkészítés:
A húsgolyók összes alapanyagát összegyúrjuk, szorosan összenyomva hosszúkás fasírtkákat gyúrunk belőlük. Egy lapos tálcára rakjuk őket, lefedjük folpackkal, és felhasználásig a hűtőben tároljuk.

A sütőt 200 ºC-ra előmelegítjük. Egy közepes tálban a szósz alapanyagait összekeverjük, a méznél kicsit hígabbra. Ha szükséges, egy-két evőkanál vízzel hígítjuk.

A húsgolyókat minden oldalukon serpenyőben forró olajon aranybarnára sütjük (kb. 6 perc), majd sütőlemeztre tesszük és 2-4 perc alatt készre sütjük. Lapos tálra helyettük az elkészült koftákat, köréjük kanalazzuk a szószt, és egy-két percre visszarakjuk még a sütőbe, hogy a szósz is átmelegedjen.

Aki szeretné még egy kis plusz kalóriával megdobni az ételt, az 30 g vajat melegítsen barnulásig egy serpenyőben, és tálalás előtt kanalazza a koftára. Szórjuk meg a maradék fenyőmaggal és aprított petrezselyemzölddel.

 Fűszeres csicseriborsó saláta friss zöldségekkel

Hozzávalók:
100 g száraz csicseriborsó
1 tk szódabikarbona
2 kis uborka
2 nagy paradicsom
240 g retek
1 nagy kalifornia paprika
1 kis lilahagyma
20 g korianderlevél (elmaradhat)
15 g petrezselyemlevél durvára aprítva
90 ml olivaolaj
1 citrom reszelt héja és belőle 2 ek leve
1,5 ek sherry ecet (mi helyette bio almaecetet használtunk)
1 gerezd aprított fokhagyma
1 tk cukor
1 tk őrölt kardamom
1,5 tk szegfűbors
1 tk őrölt római kömény
görög joghurt (elmaradhat)
só, frissen őrölt bors

Elkészítés:
A csicseriborsót éjszakára szódabikarbonás vízbe áztatjuk. Másnap leöntjük róla az áztatóvizet, majd kétszeres mennyiségű friss vízben puhára főzzük, a legjobb kuktában.

A többi zöldséget kockára vágjuk, egy nagy tálban elkeverjük. Egy fedeles szószos pohárba (én kiszuperált mustáros poharat használok erre) tesszük az öntet hozzávalóit: 75 ml olivaolajat, ecetet, citromlevet, zúzott, aprított fokhagymát, cukrot, sót, borsot és az egészet jól összerázzuk, majd a salátákra öntjük, lazán elkeverjük.

A kardamomot, szegfűborsot, római köményt, 1/4 teáskanál sót elkeverjük és egy tányérra tesszük. Ebben a megfőtt, lecsöpögtetett csicseriborsót meghempergetjük. A maradék olivaolajat egy serpenyőben felmelegítjük, majd a csicseriborsót 2-3 perc alatt átmelegítjük benne, hogy a fűszerek ízét ezzel is intenzívebbé tegyük.

Nagy lapos tányéron személyekre szétosztva tálaljuk, tetszés szerint görög joghurttal megöntözhetjük.

JÖN, JÖN, JÖN: házi pita kenyér, baba ganoush (közel-keleti padlizsánkrém) és még sok más

Gyors gyümölcsös krémesfalatkák

Az egyik kedvenc süteményem a gyümölcskrémes az aktuális idénygyümölcsökkel. Epres krémes májusban, szőlős krémes szeptemberben, barackos krémes...mikor is? Sajnos manapság  egy nagyvárosi ember alig tudja, mikor milyen gyümölcsnek is van a szezonja, a boltokban mindig mindent lehet kapni: epret, málnát, görögdinnyét, sárgadinnyét télen is. Így történt meg, hogy nemrég egy kis doboz málnát vettem. Tudom, nem most van a szezonja, de olyan szépen nézett ki, és megkívántam. Az íze persze sosem olyan itt, mint otthon, de azért mégis jólesett a vasárnapi desszertemet, egy gyors krémest feldobni egy kevés kerek szemű, puha málnával.

Hozzávalók:

1 csomag vajas-leveles tészta

15 dkg málna, áfonya, vagy bármely puha idénygyümölcs

6,6 dl tej

20 dkg cukor

4 púpos evőkanál liszt

4 tojás

1 csomag vaníliáscukor

Elkészítés:

A sütőt 200ºC-ra előmelegítem. Ezalatt a vajas-leveles tésztát kicsavarom, 6 cm-es kockákra vágom, sütőlemezre helyezem, és 10 perc alatt halványbarnára sütöm. Kiveszem a sütőből és félreteszem. Mivel a tészta elég vastag lesz, én keresztben félbevágom.

A lisztet, 10 dkg cukrot, a vaníliáscukrot a tojássárgákkal és egy kevés tejjel csomómentesre keverem, majd fokozatosan hozzáadom a maradék tejet. Mérsékelt tűzön sűrű krémet főzök belőle (1-2-t rottyanjon), leveszem a tűzről. A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá verem, majd a még forró vaníliakrémbe keverem. A krémet kihűtőm, majd a gyümölcsökkel kombinálva a kis falatkákat megtöltöm, porcukorral megszórva tálalom.

Indiai ebédem: Töltött okra rotival és chilis gombával

Most egy tipikus példa következik arra, hogy az ember ízlése az évek során mennyit változhat, ha elég nyitott. Engem az indiai ételekkel ki lehetett üldözni a világból régebben. A csípős ételekkel nincs semmi bajom, de ha megéreztem valahol a jellegzetes curry szagot, már menekültem is. Japán curry, indiai curry, angol curry....a szakértők szerint mindegyik más. Én mégis mindehol ugyanazt az elviselhetetlen szagot éreztem.

Angliában például egy ideig lakótársakkal éltem, és egymás között beosztottuk, melyik este ki főz. A szerda este férfinap volt = curry nap. Nos, hogy hogy nem, nekem valahogy mindig szerda estére adódott valami házon kívüli programom. Ők viszont időnként túl rendesek voltak, és az én részemet félretették nekem másnapra...

Mivel a környezetemben azért sokan szeretik az indiai ételeket, sokaknak indiai barátai vannak, sőt Dániában én is szert tettem egyre, nem tehettem mást, esélyt kellett adnom ennek az ízvilágnak is. Nem mondom, hogy ezek lettek a kedvenc ételeim, de sokat fejlődtem. Nemrég Londonban direkt indiai étterembe mentünk enni, most pedig még egy lépést tettem előre: elkészítettem itthon életem első indiai ételét. Az apropó pedig az volt, hogy hosszas hiábavaló keresgélés után egyszer csak ott termett a normál ábécém polcán egy otthon kevésbé ismert, külsőre egy szögletes zöld chilipaprikára emlékeztető zöldség, az okra. Már vagy egy éve kaptam egy vegetáriánus receptet egy barátnőm indiai barátnőjétől, amit alapanyag híján egész mostanáig nem tudtam elkészíteni, de közben végig ott motoszkált a fejemben. Nos, végre megvalósult. Sütöttem hozzá rotit, ami kis kenyérféle. Ehhez viszont valamilyen szaftos étel is illett, ezért chilis gombát kreáltam még gyorsan hozzá. Ez utóbbi nem tudom, mennyire autentikus, de számomra illett az összeállításhoz.

Roti:
Hozzávalók:
2 csésze liszt
1 csésze tej
3 ek olaj
víz

Elkészítés:
A lisztet, tejet, sót és 2 evőkanál olajat lágy tésztává gyúrunk. Egy evőkanál olajjal bekenjük a tetejét, és fél órára félretesszük. Ekkor egy kis citrom nagyságú golyót formálunk belőle, lisztezett deszkán hajszálvékonyra kinyújtjuk, és forró palacsintasütőben kevés olajon mindkét oldalát hólyagosra sütjük. Icipici olajjal megkenjük a tetejét.

Az eredeti recept szerint nem palacsintasütőt kell használni, hanem gázon vaslapon sütni, majd direkt a gázrózsára tenni, hogy megpiruljon, felfúvódjon. Kerámialapos tűzhelyen ezt én nem tudtam kivitelezni.

Töltött okra:

Hozzávalók:
150 g okra
2 ek olaj
1 ek mustármag
1 ek római kömény
2 ek fokhagymakrém

A töltelékhez:
5 ek besan liszt (csicseriborsó liszt)
1 ek chili pehely
1/2 ek őrölt kurkuma
3 ek citromlé
1 ek őrölt római kömény
1 ek őrölt koriander
2 ek szezámmag
1 ek olaj
só ízlés szerint

Elkészítés:
A töltelék alapanyagait összekeverjük. Az okrát megmossuk, a végeit levágjuk és hosszábban egy mélyedést hasítunk bele, ezt megtöltjük. Egy párolóedényben 10 percig gőz fölött pároljuk. Egy serpenyőben olajat forrósítunk, hozzáadjuk a mustármagot, római köményt, és amikor a köménymag elkezd kipattogni, a fokhagymakrémet. (Vigyázat! Legyen készenlétben egy fröccsenésgátló lyukacsos fedő, mert különben nem győzzük feltakarítani utána a konyhát.) Óvatosan hozzáadjuk a megpárolódott okrát. A hőmérsékletet lejjebb vesszük és 10 perc alatt ropogósra sütjük. Basmati rizzsel, chilis gombával és rotival tálalom.

Chilis gomba:

Hozzávalók:
25 dkg gomba
1 nagy hagyma
1 ek chili pehely
1 ek olaj
só ízlés szerint

Elkészítés:
Az olajat felforrósítom, a hagymát nagyobb darabokra vágom és megpárolom. Rádobom a megmosott, felkockázott gombát, rászórom a chilipelyhet és 10 perc alatt készre főzöm.

Baconös tojás muffinformában

Már régen volt a blogon reggeli, ezért most előrukkolok egy nagyon egyszerű, de látványos étellel, a klasszikus sonkás tojás egy változatával. Hogy miért jó muffinformában sütni? A válasz egyszerű: nem kell mellette állni, amíg készül, nem lesz zsírszagú a hajunk, és amíg sül, mi a fürdőszobában elkészülhetünk. Ekkor csak kivesszük a formából, tálaljuk a látványos reggelit és learatjuk a babérokat.

Hozzávalók:
fejenként 1-2 tojás
baconszeletek
szeletelt újhagymaszár
esetleg reszelt sajt
olaj a forma kikenéséhez
só, bors

A tálaláshoz:
HP szósz, mustár, ketchup ízlés szerint

Elkészítés:
A sütőt 200ºC-ra előmelegítjük. A muffinformát vékonyan kiolajozzuk. A baconöket félbevágjuk, kibéleljük velük a muffinformákat. Mindegyikbe beleütünk egy tojást, megszórjuk az újhagymaszárral, esetleg reszelt sajttal. Betoljuk a sütőbe és 10 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a tojássárga picit még remegős, de a fehérje már átsült.

Ízlés szerint szószokkal, ropogós bagette-tel tálaljuk.

Kelbimbós sonkás quiche

A quiche-sel, ezzel a francia eredetű pitével először nem Franciaországban találkoztam, hanem amikor egy családnál laktam Angliában. Senki ne higgye azt, hogy a háziasszony lelkesen elkezdte volna a tésztát maga összeállítani, hanem csak elővette a mélyfagyasztott terméket hetente pontosan egyszer a gyerekeknek. Ők szerintem tipikus példa voltak arra, hogy mennyire egyhangúan is étkeznek az angolok. A hét minden napján ugyanazt ették a gyerekek. Az egyik nap sajtszószos spagettit, a másikon csirkefalatkákat, a harmadikon a quiche-nek volt ott az ideje. Arra mindenképpen ügyeltek, hogy valami salátaféle legyen minden étel mellé tálalva. Azt hitték, hogy ezzel mindent meg is tesznek az egészséges étkezésért. Őszintén szólva nem volt rossz a fagyasztott quiche sem, de hogy a hét egy bizonyos napján mindig csak ez legyen...egy darabig nem is kívántam meg. De közben ez az étel mégis valahol mélyen mégis belém ívódott, és azóta is megkívánom időnként, és ekkor nekiállok elkészíteni. Nem nagy ördöngösség.

Hozzávalók (egy 25 cm-es formához):

A tésztájához:

20 dkg liszt
10 dkg vaj
frissen őrölt bors
1/2 kk só
3 ek jéghideg víz

A töltelékhez:
30 dkg kelbimbó
20 dkg főtt sonka
3 tojás
1 ek mustár
1 késhegynyi szerecsendió
15 dkg reszelhető sajt

Elkészítés:
Egy pohár vizet beteszek a fagyasztóba, majd hozzákezdek a tészta elkészítésének. A vajat hideg kézzel, gyors mozdulatokkal a liszttel összemorzsolom, megsózom, borsot őrlök bele. Kiveszem a jéghideg vizet a hűtőből, és 3 evőkanálnyit a tésztához öntök, jól összegyúrom. Folpackba csomagolom és legalább félórára hűtőbe teszem.

A sütőt bekapcsolom 200 ºC-ra, majd elkezdtem a töltelék összeállítását. A kelbimbó külső leveleit leszedem, alaposan megmosom, félbevágom. A sajtot lereszelem, a sonkát felkockázom. A tojást villával kicsit felverem, majd hozzáadom a reszelt sajtot, mustárt, szerecsendiót.

A tésztát kiveszem a hűtőből, és rövid pihentetés után lisztezett deszkán a kerek cserépedényünk méretének megfelelő kör alakúvá nyújtjuk, majd óvatosan a formába fektetjük. Az alját villával megszurkáljuk. Ezen az alapon szépen elrendezzük a félbevágott kelbimbókat, egyenletesen rászórjuk a sonkakockákat, majd nyakon öntjük a sajtos tojásunkkal. 30-40 perc alatt készre sütjük. Zöldsalátával tálaljuk.

Diós céklasaláta füstölt lazaccal

Most különösebb szöveg nélkül jöjjön egy finom téli saláta.

Hozzávalók (2 személyre):
3 közepes cékla
egy csokor petrezselyemzöld
vegyes zöldsaláta (madárbegy, rukkola, jégsaláta, bármi más jöhet)
esetleg gránátalma magok (elmaradhat)
15 dkg füstölt lazac

Öntet:
10 dkg durvára vágott dió
4 gerezd fokhagyma apróra vágva
1/4 tk chili pehely
30 ml jó minőségű almaecet
2 ek olivaolaj

Elkészítés:
A sütőt 220ºC-ra előmelegítem. A céklákat alufóliába csomagolom és kb. egy óra alatt puhára sütöm. Ha kihűlt, meghámozom, cikkekre vágom és félreteszem.

Az öntethez minden hozzávalót egy pohárba öntök, aminek van teteje (én régi mustárospoharat használok erre a célra), és jól összerázom.

A salátaleveleket, petrezselyemzöldet megmosom, megszárítom, a gránátalmamagokat kinyerem a gyümölcshéjból.  Mindent szépen elrendezek két tányéron, a céklát teszem utoljára, majd meglocsolgatom az öntettel. Kiváló egy csöndes romantikus vacsorára.

Tejes pite

Az idejét nem tudom, mikor készítettem utoljára tejes pitét, de most valahogy eszembe jutott, és elővettem az ősrégi receptet. Volt is hozzá finom házi baracklekvár és exkluzív házi barackpálinka egyenesen Ibitubáról. Hogy ez hol fekszik, legyen titok.  Viszont azt elárulom, mikor és milyen alkalomból ettem tejes pitét először, mert kapcsolódik a blog nemzetközi vonalához.

Egyszer régen, egy távoli vidéken, ahol a madár sem járt, internet még csak nem is létezett, angol nyelvterületre utazni szinte lehetetlen volt, szegény diákoknak nem sok lehetősége volt az angol nyelvet gyakorolni. Az iskolában mindenki bemagolta a szavakat, az igeidőket, de ha egy élő külföldivel találkoztunk volna, megszólalni biztos nem merünk, használható mondatokat spontán nem tudtunk volna összerakni.  Nagy divatja volt ekkor a külföldi levelezőkluboknak, ahol legalább az írást lehetett életszerűen gyakorolni különböző országbeli fiatalokkal. A barátnőmmel együtt mi valahogy egy japán levelezőklubban kötöttünk ki, mindketten több levelet is kaptunk, végül egy-egy emberrel tartósabb levelezés alakult ki. Ha ezzel az angoltudásunk nem is fejlődött rohamosan, de jöttek-mentek az apróbb ajándékok, kellemes levelezőbarátság alakult ki. A barátnőm ráadásul olyan szerencsés is volt, hogy az ő levelezőtársa egyszercsak el is látogatott a mi vidéki kisvárosunkba.

Ez volt az első találkozásunk egy távoli kultúra tagjával. Szerintem kölcsönösen egzotikusnak találtuk egymást. Mi, a barátnő barátnői, teljes rokonsága, egy csomó szóróajándékot kaptunk a japán módi szerint. Ő meg megkapta a hagyományos magyar vendégszeretetnél is nagyobb kiszolgálást, megismerkedhetett a magyar mindennapokkal, vitték mindenhová kirándulni, lesték (volna) minden kívánságát. A búcsúestén pedig szalonnasütést rendezett a barátnőm unokatestvére. Itt volt a desszert a tejes pite sok sárgaracklekvárral, tejszínnel. Mi el voltunk ájulva tőle. Hogy a japán barátnő mit gondolt, az soha nem derült ki. Ez a desszert eléggé semleges, palacsintaszerű, valószínűleg egy japánnak is elnyerhette a tetszését.  Ennyi év távlatából, és sok külföldi elmeséléséből azt gondolom viszont, hogy a sült szalonna sokkoló élmény lehetett a japán vendégnek. De mivel japán, sosem mondta el, mit gondolt valójában. Amikor kérdezték, minden nagyon szép, minden nagyon jó volt. Azóta tudjuk, hogy ez tipikus japán tulajdonság és próbáljuk elfogadni őket ezzel együtt.

Most pedig jöjjön egy kép, majd a recept az emlékezetes pitéről.

Hozzávalók:
4 tojás
25 dkg liszt
6 dl tej
2 ek cukor
1 cs vaníliáscukor
egy csipet só

2 dkg zsír (a tepsi kikenéséhez)

A tálaláshoz:
1 ek porcukor
2 ek barackpálinka
10 dkg házi baracklekvár
4-8 kajszi barack (befőtt is lehet)
2 dl tejszín felverve (elmaradhat)

Elkészítés:
A sütőt 200 ºC-ra előmelegítem.
A tojásokat a liszttel, tejjel, vaníliáscukorral, egy csipet sóval simára keverem, hogy híg palacsintatésztát kapjak. A nagy gáztepsit kikenem zsírral, beleöntöm a tésztát, és a forró sütőben 10-15 perc alatt hólyagosra, enyhén barnáspiros színűre sütjük.

Tálaláskor nagy kockákra vágjuk, megszórjuk porcukorral, megkenjük a barackpálinkával elkevert baracklekvárral, és ízlés szerint barackbefőttel tálaljuk. Ha a lekvárra még felvert tejszínt is teszünk, gofriszerű süteményt kapunk.

Thai napok II. - Kókusztejes tejberizs mangóval és lime-mal

A hétvégi kamratakarítás közben felfedeztem néhány thai fűszert, amiből szombaton levest főztem. Mivel a thai fűszerek miatt már elővettem Gordon Ramsay világ körüli szakácskönyvét, megnéztem benne a desszert szekciót is. Itt találtam ezt az egyszerű, de nagyszerűnek tűnő kókuszos tejberizs receptet. Úgyis volt itthon felbontott kókuszreszelékem, egész véletlenül kókusztejem is. Így már gyerekjáték volt elkészíteni a vasárnapi desszertünket, és így lett spontán thai hétvégénk.

Hozzávalók 4-6 személyre:
250 g jázmin rizs (vagy egyszerű hosszúszemű rizs)
400 ml kókusztej
4 ek cukor
1 vaníliarúd
2-3 ek kókuszreszelék
1 érett mangó
150 ml tejszín

A tálaláshoz:
egy maréknyi pisztácia aprítva
1 lime reszelt héja

Elkészítés:
A rizst a kókusztejjel, cukorral, félbevágott vaníliarúddal feltesszük főni. Amikor forr, lejjebb vesszük a hőmérsékletet, és beleöntjük a megmosott rizst. 15-20 perc alatt folyamatos keverés mellett fuhára főzzük.

A kókuszreszeléket száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, félretesszük. Amint a rizs megfőtt, hozzáöntjük ezt és a tejszínt is. A mangót meghámozzuk és kockákra vágjuk, hozzákeverjük a rizshez. (Ha hidegen tálaljuk a tejberizsünket, a mangót csak tálalás előtt keverjük hozzá.)

Kis tálkákban tálaljuk, a tetejére aprított pisztáciát szórunk és a lime héját reszeljük.

Thai napok - Tom ka gai (kókusztejes fűszeres csirkeaprólék leves)

Thaiföldön még sosem jártam, de thai ételt sokszor ettem már szakértők szerint autentikus helyen. Mi több, egyik kedves ismerősöm munka ügyben sűrűn jár arrafelé, ezért az ott használatos fűszerekkel el vagyunk látva. A minap épp a kamrában pakolásztam, amikor egy polc hátulján felfedeztem a tőle kapott fűszereket: szárított citromfüvet, kaffir lime levelet, chilit és egyebeket. Már csak a tom ka leves friss alapanyagait kellett beszereznem, és meg is volt, mi legyen a szombati ebéd. Szerintem ehhez egy magyaros második fogás is megy, például palacsinta vagy tejes pite.

A recept Gordon Ramsay receptek a világ körül szakácskönyvéből származik.

Hozzávalók:
250 g kicsontozott csirkemell
tengeri só, őrölt bors
400 ml kókusztej
600 ml víz
3 cm-es darab friss gyömbér
4 kaffir lime levél
1 db thai citromfű
1 ek pálmacukor (vagy barnacukor)
2,5 ek fish sauce (halszósz)
2 ek lime kifacsart leve
100 g gomba
egy markényi korianderlevél a díszítéshez

Elkészítés:
A csirkemellet megmossuk, falatnyi darabokra vágjuk. Sózzuk, borsozzuk és félretesszük.

A kókusztejhez hozzáöntjük a vizet, hozzáadjuk a gyömbért, a kaffir lime leveleket, a citromfüvet, chilit, cukrot, halszószt és a lime kifacsart levét. Felforraljuk és a hőmérsékletet lejjebb véve körülbelül 5 percig főzzük, hogy az ízek összeérjenek.

Ezalatt a gombát megtisztítjuk, falatnyi darabokra vágjuk. Hozzáadjuk a leveshez. Majd ezt tesszük a csirkemell darabkákkal is. Addig főzzük, amíg a csirke megfő. Ekkor megkóstoljuk és még kerekítünk az ízeken, ha szükséges. Levesestányérokban tálaljuk, korianderrel díszítjük. A gyömbért, citromfüvet, kaffir lime leveleket, chilit kivehetjük belőle. Hagyományosan ezek is benne maradnak a levesben a látvány kedvéért, de nem eszik meg őket.

Kéksajtos hamburger

Még nagyon kicsi voltam, amikor kedvenc nagynénémet látogattuk meg Budapesten. A sok emlékezetes "kaland" egyik legemlékezetesebbje az volt, amikor a kor nagy újdonságát, legkülönlegesebb ételét kóstolhattam meg: ez volt maga A hamburger. Csak arra emlékszem, hogy nagyon finom volt. Utána persze úton útfélen hamburgerezők nyíltak, ahol többnyire puffancsba rejtett csalamádés ilyen-olyan húspogácsát kínáltak. Aztán jött a következő nagy durranás: a McDonald's megnyitotta első üzletét Budapesten. Az emberek sorban álltak az addig misztikusnak tartott amerikai üzlet előtt. Mindenki csak annyit hallott róla korábban, hogy húúú, haaa, Mc Donald's...Az aztán a valami. Pontosan senki nem tudta, hogy valójában ez a név mit is takar. Csak annyit tudtunk, hogy amerikai és akkor biztos valami nagyon különleges dologról lehet szó.  Persze mi is sorban álltunk. Bejutottunk...és a híres menü elfogyasztása után csalódottan, félig üres hassal álltunk fel az asztaltól. Ez lett volna a híres menü a híres étteremben? Ez a híres hamburger? Szó mi szó, a hamburger kezdett egyre elcsépeltebbé válni. Mostanában viszont azt látom, hogy kezdenek a helyükre kerülni a dolgok. Egyre több minőségi hamburgerező nyílik mindenhol. Megmaradtak persze a gyorsétteremi változatok is, de emellett már kezd újra menő lenni az igazán jó minőségű hamburger.

Most én is ezt készítettem hétvégére. Hogy az élmény teljes legyen, nemcsak a húspogácsát, hanem a hamburgerzsömlét is én készítettem. Előre is elnézést kérek az alapanyagok megnevezése miatt. A receptet egy tajvani, meglepő módon kiváló péksütiket sütő ismerőstől kaptam angolul. Az egyik fő alapanyag, a "poolish"pontos magyar fordítását nem találtam meg sehol, és mivel pék sem vagyok, nem vagyok benne biztos, hogy az öregtészta elnevezést helyesen használom-e.

Hamburgerzsömle

Hozzávalók (10 db-hoz)

Öregtésztához (Poolish)
2 g élesztő
150 g liszt
150 g víz

Kovászhoz:
20 g indító (régi tésztából egy darabka)
50 g víz
50 g liszt

A tésztához:
500 g liszt
120 g kovász
300 g öregtészta
25 g kefir
30 g olaj
300 g tej
10 g élesztő
15 g só
+ ízlés szerint szezámmag a tetejére

Elkészítés:
A sütés előtti nap az öregtészta alapanyagait egyszerűen összekeverjük, letakarjuk, és éjszakára szobahőmérsékleten hagyjuk kb. 16 órára.

Ezután a kovász alapanyagait is összekeverjük, és szobahőmérsékleten szintén legalább 16 órára pihentetjük. (Bevallom, én itt csaltam egy kicsit, mert egy 75 g kiszerelésű bolti kovászt használtam hozzá.)

Másnap a kovászt, az öregtésztát, az élesztőt, lisztet, tejet robotgéppel 5 percig lassú, majd 6 percig magas fokozaton meggyúrjuk. Egy óráig meleg helyen pihentetjük.

Ekkor 100 g-os golyókat formálunk belőle és sütőlapra helyezzük őket. Így további egy óráig pihentetjük. Tetszés szerint megszórhatjuk szezámmaggal. Ekkor kenjük be vízzel a tetejüket, és egyenletesen oszlassuk el rajta a szezámmagot.

Végül 220 fokos gőzös sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük.

Hamburgerpogácsa

Hozzávalók (6-8 személyre):

1 kg darált marhahús
1 kis hagyma apróra vágva
100 g kéksajt, morzsolva
1 kis csokor metélőhagyma
néhány csepp Tabasco szósz
2 tk Worcestershire szósz
2 ek csípős mustár
1 tk szódabikarbona
só, bors
olivaolaj a sütés előtt

Elkészítés:
A hozzávalókat az olaj kivételével kézzel jól összekeverjük. Egy kis serpenyőben olajat melegítünk, és egy darabkát kisütünk, megkóstoljuk. Ha szükséges, még utánízesítjük a masszánkat. Folpackkal lefedve néhány órára hűtőbe tesszük, hogy érjenek össze az ízek.

6-8 nagy húspogácsát formázunk, vékonyan megkenjük olivaolajjal, és egy grillezős serpenyőben, vagy a szabadban a grillsütőn megsütjük őket. 7-10 percig sütjük, félidőben megfordítjuk. A pogácsa vastagságától függ, de ekkor általában még halványrózsaszín a belseje. Aki jól átsütve szereti, az hagyja sülni még néhány percig.

A tálaláshoz:
fejenként egy hamburgerzsömle és ízlés szerinti feltétek:

salátalevelek
lilahagyma karikára vágva
paradicsomszeletek
kéksajt
uborkaszeletek
avokádó szeletek
majonéz, ketchup

Rukkolás pesto

Az egyik barátnőm barátnője rukkolát ültetett a kiskertéjbe. A klíma annyira ideális volt a rukkolának, hogy megállíthatatlanul terjeszkedett.  A baráti kör minden tagja egy újabb doboz rukkolával gazdagott, akárhányszor találkoztak az újdonsült rukkola-kertésszel. A felhasználási módokból viszont kezdtek kifogyni, mert a salátától kezdve a tésztáig, pizza feltétig már mindent kimerítettek. Ekkor jutott eszükbe a nagyszerű ötlet: legyen belőle pesto. Bazsalikom helyett rukkola, fenyőmag helyett dió, parmezán helyett...nos ez maradt, és a jó minőségű olivaolaj is.

Kitűnő szendvicskrém kerekedett ebből az összeállításból. Ravioli tölteléknek is kiváló. Gluténérzékenyek mártogatósként is használhatják.

Hozzávalók:
1 doboz rukkola (kb. 20 dkg)
5 dkg dió
5 dkg reszelt parmezán
1 dl olivaolaj
só
bors

Elkészítés:
A rukkolát megmossuk, lecsepegetjük, és a hosszú szárait letörjük. Az összes alapanyagot aprítógépbe tesszük, és krémesre aprítjuk. Ha kell, finomítjuk az ízeket. Ha nehezen darálódik meg, tehetünk hozzá még olajat, vagy ha túl krémes, még diót. Pirítóssal tálaljuk.

Túrós lepény

Amióta felfedeztünk egy kelet-európai boltot a közeli városban, végre nem gond időnként édesvízi halat, Piros Aranyat, kovászos uborkát vagy rendes túrót venni. Ezzel nagyjából ki is merült a magyaros élelmiszerek tárháza a boltban, de nekünk ez éppen elég. Minden mást meg tudunk venni egy normál ábécében. Korábban nem volt ez mindig így.  Japánban csak túrókrémet kaptam, Dániában meg Angliában a lengyel boltokat látogattam szorgalmasan túróért. Mindig egy kilót vettem belőle, és a fagyasztóba tettem a legközelebbi felhasználásig. Az otthoniak közül akinek ezt említettem, sokan csak fanyalogotak a fagyasztott túró gondolatára, de ha nekik is választaniuk kellene a semmi vagy a fagyasztott túró között, mindjárt megváltozna a véleményük.

Fagyasztott vagy friss, teljesen mindegy. A lényeg, hogy az egyik legfinomabb sütemény alapanyag a túró. A tehéntúró. Ezt azért emelem ki, mert az erdélyi barátok a juhtúrót hívják egyszerűen túrónak. Most pedig jöjjön a túrós lepény receptje.

Hozzávalók:
A tésztához:
30 dkg liszt
10 dkg vaj
4 dkg cukor
2 tojássárga
2 dkg élesztő
1,5 dl tej
1/2 kk só
+ vaj a tepsi kenéséhez
+ 3-4 ek búzadara a szóráshoz

A töltelékhez:
50 dkg túró
2 tojás (+ 3 fehérje)
1/2 citrom reszelt héja
10 dkg cukor
1 dl tejföl
2 ek búzadara
5 dkg mazsola beáztatva (elmaradhat)

A kenéshez:
1/2 dl tejföl
1 tojássárga

Elkészítés:
A tészta alapanyagait jól összegyúrjuk, keményebb kelt tésztát kell kapnunk. Letakarva 10 percig pihentetjük. Ezalatt egy 2,5 magas tepsit kikenünk vajjal. A tésztát kisujjnyi vastagságúra nyújtuk, és nyújtófára sodorva a tepsibe helyezzük. Kissé meglisztezzük, és letakarva szobahőmérsékleten 30 percig kelesztjük. Ezalatt elkészítjük a tölteléket.

A túrót áttörjük, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a tejfölt, a búzadarát, a cukrot, a citrom reszelt héját, mazsolát, egy kis sót, és jól összedolgozzuk. A tojásfehérjéből kemény habot verünk, és óvatosan a túrós masszához adjuk. Ha az időnk kevés, akkor egyszerűen csak keverjük bele a tojásokat szétválasztás nélkül.

A megkelt tésztát 3-4 evőkanál búzadarával egyenletesen meghintjük, rákenjük a túrótölteléket, egyenletesen elsimítjuk. A tejfölt a tojássárgával elkeverjük és a töltelékre kenjünk. Középforró sütőben (kb. 180 ºC-on) 40 percig sütjük. Kockára vágva tálaljuk.

Halászlé

Mondd meg, mit eszel karácsonykor, s megmondom, melyik országból jöttél. Ha halat, akkor magyar vagy. Nos, ezt a megállapítást egyszer a rádióban hallottam, és igencsak meglepődtem, mert a tágabb családban, ismerősi körben sem ismertem senkit, aki halászlevet főzött volna karácsonykor. Rántott hal és semmilyen egyéb haléltel nem volt. Vagy ha mégis, az a véletlen műve lehetett. Nem azért, mintha nem szeretnénk a halat, hanem inkább az ellenkezője. A család lelkes horgászáról már korábban is írtam. Neki hála, mi év közben egy áltag magyar családhoz képest sokkal többet fogyasztunk, és nekünk egy halászlé hétköznapi ételnek számít. Karácsonykor meg ugye ünnepi menü dukál.

Bár itt Németországban elég nehéz édesvízi halakat venni, nemrég felfedeztünk egy boltot, ahol időnként mégis van friss szállítmány pontyból, kárászból is. Külföldi vendégeket vártunk, akiket már megismertettünk jónéhány magyar étellel, de gondoltuk, halászlevet még nem ettek. Itt az idő kipróbálni, hogy ízlene nekik. Szerencsénk volt, éppen volt nyurgaponty és kárász is a boltban. Már csak meg kellett pucolnom...Ekkor jöttem rá, hogy eddig milyen jó dolgom volt, mert én otthon mindig konyhakészen kaptam meg a halat. Most pedig rá kellett döbbennem, hogy ami elméletben olyan könnyűnek tűnik, a gyakorlatban nem is olyan egyszerű. Mire a közel 3 kg-os pontyot megtisztítottam, daraboltam, irdaltam, eltelt jó sok idő. Ezek után meg tudom érteni, hogy sok háziasszony egy évben csak egyszer áll neki halat pucolni.

Ahogy ez a hozzáértőknek a receptből ki fog derülni, én a tiszai típusú halászlé híve vagyok. Először egy alaplevet készítek, ezt kipasszírozom, amitől kellemesen sűrű lesz a levesünk. Nem teszek bele tésztát, és a halat a levesben tálalom, nem pedig utána külön ételként, mint a bajaiak. A legjobb bográcsban megfőzni, de kert híján a benti tűzhelyen egy vaslábasban is elkészíthető.

Hozzávalók (6 személyre):

3 kg ponty (belsőségek nélkül)

2 kárász

(egyéb apróhalak, ha vannak)

1/2 kg hagyma

3 ek pirospaprika (ízlés szerint édes és erős vegyesen)

1 egész piros fűszerpaprika

3 halászlékocka (ha nincs apróhalunk)

só

Elkészítés:

A halat megtisztítom, a pikkelyeit, uszonyait levágom, a csontokat félreteszem. A fejét szintén levágom és az alapléhez félreteszem, a kopoltyúját és a keserűfogát eltávolítom, kidobom. A gerincénél kezdve szorosan a bordák mentén a halhúst lefejtem, majd beirdalom, és 3-4 cm-es szeleteket vágok belőle. Ezzel a módszerrel biztos nem lesz a halban szálka. A szeleteket egy órával a főzés előtt besózom.

A főzést az alaplé elkészítésével kezdem. Ehhez a megtisztított apróhalakat, a halcsontokat és -fejet a megtisztított, apró kockára vágott hagymával, kevés sóval és annyi vízzel ami ellepi, felteszem főni. A hagymát nem fonnyasztom meg előtte, semmilyen plusz zsiradékot nem használok. Egy réteg csont/apróhal, egy réteg hagyma váltakozva. Erős tűzön kb. 2 óráig főzöm. Ha a hús leválik a csontról, akkor jó.  A nagyobb csontokról a húst egy villával leválasztom. A kész alaplevet egy tésztaszűrőn keresztül jól kipasszírozom, mindig egy kis hideg vízzel locsolgatom. A visszamaradt pépet kidobom.

Az elkészült alaplevet felöntöm vízzel. Ha felforrt, óvatosan belehelyezem a halszeleteket, a fűszerpaprikát, ha szükséges, a halászlékockát, hogy gazdagabb legyen az íze. Mérsékelt tűzön 18 percig főzöm. A lábast csak rázogatom, kavarni nem szabad, nehogy összetörjem a halat.

Ropogós fehér kenyérrel tálalom. Mivel egy gazdag levesről van szó, második fogás nem is szükséges hozzá, rögtön jöhet a desszert utána. Én túrós lepényt sütöttem hozzá.

Sacher torta

Nem tudom, említettem-e már, hogy nem vagyok egy csokiimádó. Viszont az emberek többsége igen, ezért időnként megerőltetem magam, és készítek egy-egy csokis desszertet is. Igazából nem is bánom annyira, mert a csokival viszonylag egyszerű dolgozni. Szóval legutóbb, amikor egy szülinapos ismerősöm Sacher tortát rendelt, fogtam magam, alaposan utánaolvastam a témának, és elkészítettem.

Mivel az eredeti recept hétpecsétes titok, azt nem ígérhetem, hogy ennek a tortának az összetétele egy az egyben megegyezik a bécsi Sacher cukrászdában kínáltéval. Az alapanyagok azonban ugyanazok, és a készítésnél is követtem a legfontosabb alapelveket, amit a szakirodalom mindig kiemel ennél az édességnél. Ezek:

1. A csoki legyen jó minőségű, magas kakaótartalmú.
2. Házi baracklekvárt használunk hozzá.
3. A torta tésztájának inkább tömörnek kell lenni, és semmiképpen sem piskóta-állagúnak. Mivel a bécsiek is eléggé töménynek tartják ezt az édességet, a Sacher cukrászdában tejszínhabban tálalják.

Hozzávalók (18 cm-es tortaformához):
15 dkg magas kakaótartalmú (70-80%-os) étcsoki
15 dkg vaj
7 dkg cukor
7,5 dkg darált mandula
7,5 dkg liszt
6 tojás
1 csipet só
2 dl baracklekvár

A bevonathoz:
5+5 dkg étcsoki
1-1 evőkanál vaj

A tálaláshoz:
2 dl tejszín felverve

Elkészítés:
A csokit gőz fölött megolvasztom. Ezalatt a vajat a cukorral krémesre keverem, majd hozzáadom a megolvadt csokit, egyenként a tojások sárgáját. Beleforgatom a mandulát és a lisztet. A tojásfehérjét egy csipet sóval habosra verem és óvatosan a csokis masszába forgatom. Bélelt tortaformába öntöm és 170 ºC-os előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütöm. Nem baj, ha kicsit még lágy a közepe. Ha kihűlt, félbevágom és felmelegített baracklekvárral megkenem először az alsó felét, majd a torta tetejét.

Gőz fölött felolvasztok a bevonathoz 5 dkg csokit, amihez hozzákeverek egy evőkanál vajat. A közepétől kezdve ráöntöm a tortára, és gyors mozdulatokkal egyenletesen eloszlatom rajta úgy, hogy az oldalára is kerüljön belőle. Hűtőbe teszem, és amint megdermedt a csokiréteg rajta, megismétlem az előbbi műveletet.

Tejszínhabbal tálalom.

Sütőtökös gyümölcskenyér és cupcake

Közeledik a Halloween, ami főleg Észak-Amerikában óriási durranás, de most már bárhol máshol a világon egyre nagyobb figyelmet kap. Milyen jó is, hogy már Japánban, Németországban, meg Magyarországon is van egy újabb alkalom, amikor rá lehet venni az embereket, hogy vásároljanak apró cukorkákat a gyerekeknek, ijesztő kosztümöket maguknak is, és kezjenek neki töklámpásokat faragni. Nos, én a szokásoknak ilyen, a saját kultúrkörből való erőszakos, csak az üzleti részre koncentráló kiragadásának nem vagyok nagy híve. Nálam nem lesz ijesztő dekoráció a lakásban a falon, nem veszek magamnak csontvázjelmezt sem.

Megismerni viszont szívesen megismerem, hogy mások hogyan ünnepelnek, mókáznak ilyenkor. Például az itteni nemzetközi klubban egy amerikai hölgy a napokban töklámpás faragást tanít az érdeklődőknek. Ez vonzó programnak tűnik. Vagy amikor egy amerikában járt barátnő magával hozott egy finom sütőtökös süti receptet. Az is az én világom. Itt az ősz, a tél, a legjobb alkalom, hogy a tököt ne csak egyszerűen sütve fogyasszuk el, hanem készíthetünk belőle levest, salátát, rizottót, gyümölcskenyeret vagy cupcake-et. Ez utóbbi két sütemény jellegében a répatortára emlékeztet. Most mindkettőt egyszerre készítettem el, mert az adott mennyiséghez képest túl rövid volt a gyümölcskenyérformám (26 cm hosszú), ezért ami abba nem fért bele, azt muffinformákba kanalaztam.

A receptet teljes adaghoz adom meg, és javaslom, hogy az általam használtnál hosszabb gyümölcskenyérformát használjatok hozzá. Vagy akinek bíbelődni van kedve, az muffinként is kisütheti. Ha a kihűlt muffint dekorálom ki a sajtkrémmel, máris átváltozik cupcake-ké.

Hozzávalók (34 cm-es gyümölcskenyérformához)

50 dkg sütőtök 15 dkg margarin 20 dkg cukor 3 tojás 15 dkg joghurt 30 dkg liszt 1 csomag sütőpor 1 kávéskanál őrölt fahéj 1/2 kávéskanál őrölt szegfűbors 1 kávéskanál őrölt szerecsendió 1 kávéskanál őrölt gyömbér 1 csipet só A tetejére: 20 dkg natúr krémsajt 5 dkg porcukor 1/2 citrom leve

Előkészítés:  A sütőt 170 fokra előmelegítjük. A sütőtököt megmossuk, kettévágjuk, magjait kikaparjuk, a tököt a sütőlemezre tesszük, és puhára sütjük (kb. 40 perc alatt). A sütőből kivéve hagyjuk hűlni. (A sütő közben maradhat bekapcsolva, mert a sütemény kisütéséhez is elő kell melegíteni.) A margarint konyhai robotgéppel habosra keverjük a cukorral, majd egyenként hozzákeverjük a tojásokat. A kihűlt sütőtököt kikaparjuk a héjából, majd turmixgépben pépesítjük a joghurttal, a tojásos masszához öntjük, és simára keverjük. A liszthez hozzáadjuk a sütőport, a csipetnyi sót és a fűszereket. Összekeverjük, majd a tojásos masszához öntjük és simára keverjük. Egy szilikonos gyümölcskenyérformát kiöblítünk hideg vízzel, majd beleöntjük a sütőtökös masszát, és kb. 60 perc alatt készre sütjük.  Figyelem! Aki muffinformákban süti, annak elég 40 perc sütés. Tűpróbával ellenőrizhetjük közben. A süteményt a formában, rácsra téve hagyjuk kihűlni. Ezalatt elkészítem a krémet a bevonáshoz. Ez a krém megegyezik azzal, amivel a répatortát szoktam bevonni. Elkészítése pofonegyszerű: A natúr, nem sózott krémsajtba belekeverem a porcukrot és egy fél citrom levét. Kész. Amikor már teljesen kihűlt a sütemény, kiborítom egy tálra és egyenletesen beborítom a sajtkrémmel.