Egyenlő / Kossuth kifli

A mai receptem két embernek is a specialitása volt. Az egyik a nagymamám, a másik a barátnőm anyukája. Amikor mentem hozzájuk látogatóba, titokban mindig abban reménykedtem, hogy ezzel fognak várni. Időnként be is jött. Persze nem voltam mérges, ha valami más volt, de valahogy ezzel a sütivel nem tudtam betelni. A nevével viszont mindig is bajban voltam. Mama egyenlőnek nevezte, gondolom azért, mert a cukor és a liszt egyenlő mennyiségben van benne. Ha a tojást lemérnénk, lehet, még az is akkora súlyú lenne. Másoktól a Kossuth kifli elnevezést is hallottam már, és talán a barátnőmék egyszerűen csak vajas piskótának nevezték. Ezt majd megkérdezem tőle emlékeztetőül. De nem is a név a lényeg, hanem az ízek. Könnyű, habos állag, finom pirított dió a tetején és a citromhéj semmivel sem összetéveszthető íze...nálam ez a nyerő desszert.

Hozzávalók:
6 tojás
30 dkg cukor
30 dkg liszt
1 sütőpor
15 dkg zsír (vagy vaj)
1 citrom reszelt héja
1 vaníliáscukor
10 dkg darált dió

Elkészítés:
A tojássárgákat a cukorral habosra verjük, a fehérjéket szintén kemény habbá verjük, majd a két masszát óvatosan összedolgozzuk (legközelebb kipróbálom, hogy milyen állagot kapok, ha az egész tojásokat verem hosszú ideig robotgéppel, lehet, az is működik). A sütőport elkeverem a liszttel, majd óvatosan a habhoz szitálom. Hozzákeverem még a citromhéjat és a vaníliáscukrot is. Legvégül pedig a megolvasztott zsiradékot.

Sütőpapírral bélelt sütőbe öntjük, a tetejét egyenletesen megszórjuk darált dióval és 180 fokon addig sütjük, amíg a beleszúrt tű tiszta marad. Kb. 30 perc.

Ha kihűlt, pohárral vagy pogácsaszaggatóval félhold alakú darabkákat vágunk belőle.

Gesztenyével töltött pulyka

A mai receptet, ha akarjuk, karácsonyi pulykának, ha amerikaiak vagyunk vagy egyszerűen csak az ottani legnagyobb ünnepet is meg akarjuk ünnepelni, akkor hálaadási pulykának is nevezhetjük. Én pont e két ünnep között készítettem el. Talán még nem késő tipp azoknak, akik nem halételt készítenek karácsonykor, hanem egyszerűen valami olyan finomságot, amit azért nem mindennap tálalnak fel a családnak. Igaz, hogy hosszan készül, de az előnye az, hogy miután beraktuk a sütőbe, akkor időnként meglocsoljuk, azon kívül nincs vele gond. Közben lehet takarítani, fát díszíteni vagy egy jó könyvvel leülni picit szusszanni.

 Hozzávalók (6 személyre)
3,5 kg pulyka
250 g főtt gesztenye (előfőzött, vákumozott is jó)
15 dkg csirkemáj
1 salotta hagyma
5 dkg aszalt szilva
1 evőkanál rum
100 g bulgur
1/2 tk szárított kakukkfű
1 kis csokor petrezselyem
1 teáskanál majoránna
1 tojás
1 evőkanál só
frissen őrölt bors (ízlés szerint)
1 evőkanál vaj
1 fej fokhagyma

Elkészítés:
A töltelékkel kezdem az előkészületeket. A bulgurt forró vízzel leöntöm, lefedve állni hagyom és 10-15 perc múlva lecsöpögtetem. Az aszlat szilvát apróra vágom, egy evőkanál rummal meglocsolom, picit állni hagyom. A gesztenyét, májat, hagymát apróra vágom és egy nagy tálba öntöm. A fűszernövényeket felaprítom, hozzáadom a bulgurral, aszalt szilvával együtt.

A sütőt 175 fokra előmelegítem (nem légkeveréssel).

A pulykát megmosom, szárazra törölgetem. Kívül, belül megsózom, majd a tölteléket a hasüregébe, valamit az óvatosan fellazított bőre alá töltöm, a bőrét kívülről a vajjal megmasszírozom. A szabadon maradt részeket hústűvel összetűzöm, hogy később ne folyjon ki a töltelék. Egy pecsenyesütő tepsit kiolajozok, beleteszem a pulykát, beledobom a gerezdjeire szedett fokhagymát még héjastól. Lefedem alufóliával és a forró sütőben kb. 4 óra alatt megsütöm. Időnként a saját levével meglocsolgatom.  Az utolsó 15 percre feltekerem a hőmérsékletet 200 fokra.


Fokhagymás polentával és sült zöldségekkel tálalom.

Karácsonyi mézes pálinka

Nem vagyunk nagy pálinkaivók, de ahányszor hazamegyünk vagy amikor hozzánk jön valaki látogatóba, mindig kapunk egy-egy üveggel. Amikor tiltatkozunk, akkor azt hiszik, csak szerénykedünk. Végül kénytelenek vagyunk elfogadni és évekig a szekrényben őrizgetni, mert az itteni barátok sem nagy töményital fogyasztók. Talán még akkor ízlik legjobban, amikor valahogy át lesz alakítva. A testvérem pálinkából készült meggylikőrje például viszonylag hamar elfogyott, de a karácsonyi fűszerekkel ízesített mézes pálinka is sokkal jobban elnyeri a tetszésemet, mint akár a legnemesebb sima pálinka is. Már 4 héttel karácsony előtt el lehet kezdeni készíteni, de még most sem késő.

Hozzávalók:
3 dl pálinka
2 evőkanál méz
1 kávéskanál fahéj (vagy 1 fahéjrúd)
1/2 kávéskanál gyömbér
4 szem szegfűszeg

Elkészítés:
Egy mérőpohárban összekeverjük a hozzávalókat és egy csavaros üvegbe tesszük, jól összerázzuk. Sötét, hűvös helyre tesszük, és 2-3 naponta összerázzuk. Karácsony előtt átszűrjük egy másik üvegbe és már fogyasztható is.

Kávés-diós patkó

Mivel máris itt a december, ma már el is kezdtem karácsonyra a kekszek, aprósütemények sütését. A legtöbb eláll pár hetet a dobozban, és így nem az utolsó pillanatra marad minden. Ajándéknak is kiváló egy-egy kekszes válogatás. Amíg régen csak mézest készítettünk, a külföldi barátoknak hála rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb, ha egy egész kis kollekció vár bennünket karácsonykor és most már igyekszem újítani minden évben. Rendszeresen elkészítem a korábban már említett dán julekagert, időnként linzert, mini stollent, de minden egyéb újdonságra vevő vagyok. Most például a neten találtam néhány érdekesnek ígérkező receptet, és ebből az elsőt el is készítettem már ma, picit átalakítva. Mivel fehércsokink nem volt itthon, hagyományos csokit olvasztottam, abba mártogattam a kis cukorgyöngyöket. Így valóban sokkal látványosabbak lettek, de bevallom, hogy nekem jobban ízlett a csupasz változat, ami lehet, hogy nem olyan szép, de nem ropogott a fogam alatt a cukor, és kevesebb kalória is... A karácsony persze nem a fogyókúra ideje, de azért nem árt, ha ilyen apróságokra is odafigyelünk.

A mai kísérlet eredménye így néz ki.

Hozzávalók (48 db-hoz)

• 100 g liszt
• 50 g finomra darált, pirított dióbél
• 5 g őrölt kávé
• 15 g kakaópor
• 50 g porcukor
• 100 g hideg vaj
• 1 tojás sárgája
• 50 g étcsokoládé
• 50 g fehér cukorgyöngy és fehér dekorcukor vegyesen

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat (lisztet, diót, kávét, kakaóport, porcukrot) összekeverem, elmorzsolom a vajjal, hozzáadom a tojásságáját. 1-2 órára hűtőbe teszem. Ekkor egy hosszú rudat formálok belőle, amit 8 részre osztok, utána ezekből még kisebb rudakat formálok, amiket 6 felé vágok, majd patkó alakúra formázok. Előmelegített sütőben 180 fokon (nem légkeveréssel) 10 perc alatt kisütöm őket. 

Ha kihűltek, a végüket olvasztott csokiba, majd dekorcukorba mártom. A dekorcukortól olyan hatású lesz, mintha jégkristályok lennének a végén. Jól záródó fémdobozban tárolom.

Forrás:

http://www.nlcafe.hu/advent_mezeskalacs/20151202/karacsonyi-keksz-aprosutemeny-recept/

Szezámolajas keleti csirke pak choijal

Ma kínaias ebédet késztettem. A kínai konyhának nem vagyok akkora ismerője, mint a japánnak vagy koreainak, de amióta rájöttem, hogy ez a konyha nem egyenlő az otthoni gyorsétermekben árult időnként eléggé kétes külsejű, fura ízű ételekkel, szívesen fogyasztom ezt is. Japánban sokszor voltunk kínai étteremben, nemzetközi klubban is ettünk kínaiak által készített ételeket. Itt szerettem meg a pak choi nevű zöldséget is. A keleti boltban vettem hozzá friss csírát, tofut, egy normál boltban csirkemellet és bevetettem hozzá az otthon található keleti fűszereimet. Az eredmény ez lett.

Hozzávalók (4 személyre):

kb. 350 g mini pak choi

250 g csíra

550 g csirkemell

2-3 evőkanál szójaszósz

2-3 cm-es darab gyömbér lereszelve

3 fokhagyma

1 evőkanál napraforgóolaj

2 evőkanál szezámolaj

1 evőkanál pad kapao fűszerkeverék (thai bazsalikom, chili, fokhagyma)

2 evőkanál bulgogi szósz

Elkészítés

A csirkemelleket megmosom, falatnyi darabokra aprítom. Az olajat felmelegítem, hozzáadom a reszelt gyömbért és a kipréselt fokhagymát. Egy perc múlve mehet bele a csirkemell, amit jól átsütök. Közben megmosom a zöldségeket, a pad choit hosszában 4 felé vágom, hozzáadom a csirkéhez, ráöntöm a szójaszószt, bulgogi szószt, a thai fűszerkeveréket, ha szükséges, még szezámolajat. 3-4 perc alatt megpuhul. Közben a csírát is hozzáadom, annak 1-2 perc is elég. Rizzsel, friss tofuval tálalom.

Kamokimchi chigae

Aki engem ismer, talán meglepődik, hogy koreai receptet még sosem tettem közzé, pedig talán még többször készítek ilyesmit, mint japán ételeket. Japánban élve több koreai barátunk volt és rajtuk keresztül sikerült megismernünk egyre többet és többet a koreai konyhából is. A legfontosabb ételük a kimcsi vagy más írásmódban kimchi. Ez tulajdonképpen a mi savanyúkáposztánkhoz hasonlóan készül, tehát fermentálással, viszont az alapja a kínai kel és a savanyú íz mellett kicsit csípős is. A koreaiak szinte minden étkezéshez fogyasztanak belőle. Amikor a barátnőm készítette, a háromtagú családnak egy gyerek-kiskádnyi adagot vágott össze, és ennek elfogyasztása nem is tartott nagyon sok időbe. Igaz, mi is kaptunk belőle kóstolót, de a többségét mégis ők ették meg. Régen a házaknál jellegzetes cserépedényekben tárolták télire. Aki nem kertes házban lakik, az a hűtőben is tarthatja...de erről tudnék mesélni.

A némethez hasonlóan a japán albérletek többsége sem berendezett. Igaz, legalább itt konyhabútor általában van. De a bútorok, mosógép, hűtő hiányzik. Nos, mi egy éppen hazaköltöző koreai pártól vettük meg ezeket a nagygépeket. Még csak egy éves volt mindegyik, de a hűtő vagy fél évig kimcsi szagú volt, hiába volt amúgy tiszta, hiába tárolták benne a kimcsit lezárt dobozban, hiába mostam át többször, idő kellett hozzá, hogy ez a jellegzetes illat elillanjon belőle.

Az erőteljes szag ellenére egy finoman elkészített, ropogós kimcsit mindig szívesen megeszek. Akár csak sok egyéb korei étel mellé, vagy pedig ha már nem annyira ropogós, akkor butakimcsiként vagy ahogy most is készítettem: leves formájában. A névben a "kamo" pedig a másik fő alapanyagra, a kacsára utal japánul...ha jól tudom, koreaiul is. Kell hozzá még hagyma, tofu, a tálaláshoz rizs, és egy egyszerű ebédre elég is ennyi. Legalábbis szerintem. De ne lepődjünk meg, ha a koreai vendéglátónk ennek tízszeresét rakja elénk az asztalra. 

Most nem saját készítésű kimcsit használtam a leveshez, hanem vásároltam. Szerintem ázsiai boltokban már otthon is kapható.

Hozzávalók:
1 csomag tofu (kb. 25 dkg)
1 nagy hagyma
1 doboz kimcsi kb. 25-30 dkg
1 ek shichirin (japán fűszerkeverék)
1 pár csepp raayu (chiliolaj)
1 kacsamell (kb. 40 dkg)
3-4 szár zöldhagyma szár a tálaláshoz
só

Elkészítés:
A kacsáról a bőrt lehúzzuk, kis kockákra vágjuk és saját zsírjában megsütjük, töpörtyűt készítünk, amit aztán egyik feltétként a leveshez elropogtathatunk.

Egy kanállal a kacsazsírból kiveszünk és egy lábasban megdinszteljük rajta a cikkekre vágott hagymát. A kacsamellet 1,5 cm-es kockákra vágjuk és a hagymás zsíron átsütjük. Felöntjük vízzel, megsózzuk, majd közepes tűzön puhára főzzük. Amikor már majdnem puha, hozzáadjuk a kimcsit (falatnyi darabokra vágva, ha szükséges), a tofut, 1 cm-es kockákra vágva. Amikor elkészült, megszórjuk a karikákra vágott zöldhagymával, szükség szerint fűszerezzük a shichirinnel és/vagy raayuval. Főtt rizzsel tálaljuk, ropogtassunk hozzá a kacsatörörtyűnkből esetleg koreia noriból.

Csokis szufflé

Végre fellélegezhetnek azok az olvasóim, akik már kicsit unták a banánt....akarom mondani a tökös recepteket. Most a csokiimádóknak szeretnék kedvezni a csoki szufflé receptem közreadásával. Ahogy azt már a sajtos szufflé leírásánál is megemlítem, ezt a desszertet egy tudományos könyv olvasása után készítettem először, azóta pedig időről időre előveszem. Egyáltalán nem olyan bonyolult az elkészítése, mint sokan gondolnák, csak a fent említett receptben is felsorolt 4 fontos szabályt kell betartani: előmelegített sütő, jól kivajazott formák, jól felvert tojásfehérje, kevés zsiradék. Ha egy recept szerint magas zsírtartalmú hozzávalót is használunk kell, mint most a csokisnál, a tojáshabot csak az utolsó fázisban adjuk hozzá a zsiradékot is tartalmazó masszához.

Hozzávalók (6 adaghoz):
2 dkg kukoricaliszt
2 dl tej
2 tojássárgája
4 tojásfehérje
13 dkg cukor
20 dkg jó minőségű minimum 70% kakaótartalmú csoki

vaj a formák kikenéséhez
kakaópor a formák szórásához

Elkészítés:
A sütőt 180 fokra felmelegítjük (nem légkeveréssel).

A kukoricalisztet kevés tejjel összekeverjük, majd a maradék tejjel felöntjük. Hozzáadva a két tojássárgáját, vastag aljú serpenyőben lassú tűzön állandó keverés mellett besűrítjük. Levesszük a tűzről, majd a cukrot illetve az apró darabokra tört csokit hozzáadjuk, addig keverjük, amíg elolvad. Kicsit hagyjuk hűlni.

A formákat kivajazzuk, majd kakaóporral egyenként megszórjuk.

Felverjük a tojásfehérjéket, belekeverjük a tojásos-csokis masszába, az edényeket kb. 3/4-ig megtöltjük vele. Fontos lépés, hogy utána a mindegyik edényt a konyhapult aljához csapkodjuk, hogy a massza egyenletesen el tudjon oszlani az alján. Kb. 15 perc alatt készre sütjük. Forrón tálaljuk.

Divat mostanában a forró sütiket valami hideg édességgel kombinálni, például a csokis szufflét vanília fagyival. Én ettől az összeállítástól ódzkodom, mert szeritem a fogaknak nagyon nem tesz jót a kétféle hőhatás egy időben. De aki ennek ellenére így szeretné fogyasztani, annak szíve joga.

Müzli-szelet házilag

A családunkban ettől a tanévtől van egy ifjú kollégista. Nagyon ügyes, hamar alkalmazkodott az új helyzethez, máris rengeteg barátot szerzett, tele van érdekesebbnél érdekesebb programokkal, de emellett a tanulást sem hanyagolja el. Le a kalappal előtte, hogy ilyen fiatalon ennyire zökkenőmentesen kezd átállni a felnőtt életre. Otthon a családnak is teljesen új ez a szituáció, de a gyerek későbbi jobb élete reményében ők is hajlandók támogatni mindenben. Pénteken úgyis látják egymást. Vasárnap óriási ételcsomagokkal engedik útjára a kollégistát. Egyelőre még ők is kísérleteznek, vajon mekkora mennyiség lesz elég egy hétre. Eleinte a kész kaják mellett többféle friss és aprósüti is került a csomagba, de hamar kiderült, hogy ezek túl nagy csábítást jelentenek a kollégistáknak és ha nem vigyáznak, akkor hamar felcsúszik egy-két kiló...Ezt megelőzendő, nekik küldök soron kívül egy tippet egy egészséges nassolnivalóra. Szerintem ebből elég egyet megenni és eléggé eltelít ahhoz, hogy nem kívánunk utána máris egy második szeletet is.

Hozzávalók (8 szelethez):

12 dkg zabpehely
20 dkg bármilyen aszalt gyümölcs (én most mazsolát és aszalt sárgabarackot használtam)
4 evőkanál méz
0,7 dl almalé
3 dkg dió
3 dkg mogyoró
3 dkg szezámmag
fél citrom leve

Elkészítés:
A zabpelyhet, a durvára tört diót és mogyorót, illetve a szezámmagot is külön kölön száraz serpenyőben megpirítom. Mindent egy nagy tálba öntök. A szárított gyümölcsöket apróra vágom, szintén hozzáadom a tálhoz. A száraz anyagokhoz hozzáadom a mézet, a citromlevet és az almalevet, jól összedolgozom. Sütőpapírral bélelt tepsibe borítom, jól összenyomkodom, hogy egy hosszúkás téglalapot kapjak. Előmelegített sütőben 175 fokon kb. 30 percig sütjük (ha már picit barnulni kezd a teteje, akkor jó). A tepsiben hagyjuk kihűlni és 8 egyenlő részre vágjuk. Jól záródó dobozban egy bő hétig eláll.

Sütőtökös sült spagetti

Tudom, tudom, már kezd kicsit unalmas lenni a sok sütőtökös recept. De mit csináljak, a legutóbbi Halloween partiról maradt egy halom sütőtökkrémem, amit szerettem volna más formában újrahasznosítani. A barátnőm különcök spagettije receptjén inspirálódva feldobtam jó sok fokhagymával, egy kevés tejszínnel és spagettivel sütőben megsütöttem. Mindjárt nem volt unalmas napok után is ezt enni. Ha sütőtökünk marad lesütve, akkor is jó választás gyorsan pürésíteni és tészta feltétjeként használni.

Hozzávalók (4 személyre):
50 dkg sütőtök megsütve
4-5 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
késhegynyi szerecsendió
1 ek olívaolaj
1 dl tejszín
50 dkg spagettitészta
reszelt parmezán ízlés szerint
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A megsült és kihűlt sütőtököt pürésítem, sózom, borsozom, hozzáadom a szerecsendiót és felöntöm a tejszínnel. A spagettit kifőzöm. A fokhagymákat kipréselem és kevés olivaolajon megfuttatom. Beleforgatom a sütőtökös krémet, majd a már kifőtt tésztát is. 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöm, reszelt parmezánnal tálalom.

Tipp:
Ha már kész sütőtökkrémmel dolgozunk, akkor is nyugodtan adjuk hozzá a receptben jelzett fokhagymamennyiséget, mivel a sülés közben veszít picit a csípősségéből.

Sütőtök ivólé

A következő receptet még a testvéremtől kaptam vagy tíz éve. Akkor lelkesen csináltam többször is egymás után, aztán valahogy feledésbe merült. Most viszont egy Halloween bulira vagyok hivatalos, ahová mindenkinek vinni kell valamit. Szerencsére beöltözni nem kell, azt inkább meghagyjuk a karneválra, amikor nem ijesztően, hanem viccesen kell kinézni. De a bulira visszatérve, először az jutott eszembe, hogy sütőtökös cupcake-et viszek. Aztán sikerült egy jó nagy tököt beszereznem, és rájöttem, valamit még tudok belőle csinálni. Így ugrott be a tudatalattimból az ivólé receptje, amit csak annyiban alakítottam át, hogy tettem hozzá még mézet is és egy késhegynyi gyömbért. Pofonegyszerű, és miután meghámoztuk a tököt, utána már megy, mint a karikacsapás. Még egyelőre a dunsztban csücsülnek az üvegek, remélem, holnap sikert aratok velük.

Hozzávalók (kb. 3 liternyi ivóléhez):
kb. 1,3 kg-nyi sütőtök (hámozva, magok nélkül 1 kg)
1 dkg citromsav
25 dkg cukor
1 evőkanál méz
1 késhegynyi őrölt gyömbér (elhagyható)

Elkészítés:
A tököt meghámozzuk, a magjait kikaparjuk és a húsát kockákra vágjuk. 1 liter vízben puhára főzzük, kissé hűlni hagyjuk, majd botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a citromsavat, a cukrot, a mézet és a gyömbért. Egy liter vízzel hígítjuk és újra felforraljuk.

Eközben az üvegeket alaposan elmossuk, és 100 fokos sütőben 20 percig fertőtlenítjük. Amikor az ivólevünk felforrt, akkor átmerjük az üvegekbe, jól lezárjuk és szárazdunsztban hagyjuk nagyon lassan kihűlni.

Kuszkusszal töltött kecskesajtos-sonkás sütőtök

A napokban nagyon szép sütőtököt láttam a boltban. Még nem tudtam, mit fogok belőle készíteni, de vettem egy kis darabot. Végül vacsorára sonkával, kuszkusszal töltöttem meg, be a sütőbe és egy óra múlva az asztalunkon is gőzölgött ez a finomság.

Hozzávalók (2 személyre):
1 kisebb sütőtök (sonkatök)
1/2 bögre kuszkusz
1 kisebb lilahagyma
egy kisebb maréknyi dió aprítva
3-4 szelet sonka vagy bacon
15 dkg kecskesajt kockára vágva
1 kis csokor turbolya
pár csepp citrom
2 ek olívaolaj
só, bors

Elkészítés:
A tököt megmosom, félbevágom, a magjait eltávolítom, és a maradék húsát kikaparom. Körülbelül egy cm-es fala maradjon. A vágadékokat apró kockákra vágom. A lilahagymát, kecskesajtot, bacont szintúgy. A kuszkuszt ugyanannyi mennyiségűan forró vízzel leöntöm, 10 percet állni hagyom, amíg megszívja magát. Ekkor egy kis olívaolajjal és pár csepp citromlével meglocsolom, sózom, borsozom, majd hozzákeverem az addig felkockázott alapanyagokat és az apróra vágott turbolyát. Ezzel a keverékkel megtöltöm a sütőtököt, még egyszer meglocsolom olívaolajjal és mehet a sütőbe. Alufóliával lefedve 180 fokon kb. egy óráig sütöttem. Félóra elteltével végezzünk tűpróbát. Ha a kés, vagy a tű könnyedén belemegy a tökbe és szép piros a teteje, akkor kész.

Máglyarakás

Amikor kicsi voltam, a nyári szünetben beosztottuk, mikor ki fog főzni. Mindegyikünknek megvolt a maga specialitása. Az enyéim közül az egyik a máglyarakás volt. Könnyű volt elkészíteni, szó szerint gyerekjáték, és még finom is. A legtöbbször akkor került rá sor, amikor volt kicsit szikkadt kalács otthon, ja és amikor karácsony után maradt diós bejgli (mert mákos az sosem maradt persze). Most kalács csak akkor marad, ha előtte sütök én, mert errefelé ez a péksütemény nem divat, de akár a maradék zsemle is ugyanolyan jó szolgálatot tehet jobb híján.

Hozzávalók:
20 dkg szikkadt kifli vagy kalács
3 tojás
1/2 l tej
10 dkg cukor
3 dkg vaj
10 dkg darált dió
10 dkg mazsola
1/2 dl rum (elmaradhat)
1/2 kg alma
3 kanál baracklekvár

+ 1 kanál vaj (a tál kikenéséhez)
+ 2 kanál zsemlemorzsa a tál beszórásához

Elkészítés:
A szikkadt kifliket karikára vágjuk, a tojássárgáját a cukorral és olvasztott vajjal elkeverjük, hozzáadjuk a tejet, rumot, és a felszeletelt kiflire ráöntjük, egy ideig állni hagyjuk. A mazsolát meleg vízben 10 percig áztatjuk.  Egy szélesebb tűzálló tálat zsiradékkal kikenünk, zsemlemorzsával megszórunk. A beáztatott kifliket a beáztatott mazsolával, darált dióval meghintjük. Az almát megmossuk, vékony szeletekre vágjuk és a kiflik tetejére tesszük. 200 fokos sütőben 30 percig sütjük. Közben a tojások fehérjéből kemény habot verünk, hozzáadjuk a lekvárt és a megsült tészta tetejére halmozzuk. 10-15 percig gyenge tűznél addig sütjük még, amíg a teteje kicsit megpirul.

Grillázstorta

Egy szülinapos vendégünk volt a hétvégén, aki nem egészen ünnepi, hanem inkább hagyományos magyaros ételeket rendelt tőlem. Hiába, ő is külföldön él egy ideje, és ezek az ízek hiányoznak neki leginkább.  Egy paradicsomlevest előételnek és hozzá szilvásgombócot szeretett volna enni. Mivel akkor még a szilvának nem volt szezonja, megegyeztem vele, hogy barátfülét kap házi szilvalekvárral töltve.  Ha nem ő maga kéri, akkor biztos nem készítek második fogásnak édes tésztafélét. De mivel most a kedvében akartam járni, megkapta. Ezek után jött ez a grillázstorta Horváth Ilona receptje alapján, ami önmagában is elég tömény. Mit mondjak, egy ilyen menü végén már csak egy vékony szeletet tudtam legyűrni belőle. A többieknek sem ment sokkal több. Bár tortát még nem fagyasztottam eddig le, most megpróbáltam. Azóta már le is teszteltük, és működik. Teljesen jó lett az állaga kiolvadás után is. Ekkor már csak a délutáni teához fogyasztottuk, és ezerszer jobban esett, mint a szülinapon.

Hozzávalók:

A vizes piskótához:
4 egész tojás
25 dkg cukor
10 ek víz
20 dkg liszt
késhegynyi szódabikarbóna
5 dkg darált dió

A krémhez:
1 egész tojás
2 tojássárgája
25 dkg cukor
20 dkg vaj
10 dkg darált dió
1 csomag vaníliáscukor

Elkészítés:
A tojássárgákat a cukor, a darált dió és a víz hozzáadásával habosra keverjük, majd a szódabikarbónával elkevert lisztet hozzászitáljuk. A tojások fehérjéből habot verünk és apránként a sárga masszába keverjük. 175 fokos előmelegített sütőben kb. 20-30 perc alatt készre sütjük.

A krémhez a tojást és a tojássárgákat gőz fölött habüsben 10 dkg cukorral és a vaníliáscukorral sűrűre főzzük. Hűlni tesszük, azalatt a vajat habosra keverjük, majd a krémet hozzáadjuk. 10 dkg cukrot világosbarnára pirítjuk, hozzáadjuk a darált diót, elkeverjük vele, majd vizezett deszkára borítjuk és olajozott nyújtófával elnyújtjuk. Amikor megszáradt, akkor ledaráljuk vagy egy fóliával letakarva húsklopfolóval darabokra törjük. A felét a krémhez adjuk, amivel betöltjük a tortát, a másik felét majd a díszítésére használjuk.

Őszi sütőtökös tészta

Régi vágyam volt egy tésztakészítő gép, amit most meg is kaptam. Nem tudom, hogy a kezdeti lelkesedés után is olyan sűrűn elő fogom-e kapni, de egyelőre élvezem, hogy hamar finom tésztaételeket tudok a családi asztalra varázsolni.

A legutóbb is például kifejezetten feltét ötletem nem volt, körülnéztem a hűtőben, kamrában. Találtam sőtőtököt, szalonnakockákat, tökmagot, egy kevés tejszínt, kecskesajtot....ebből már nem is volt nehéz egy őszi tésztaételt összehozni.

Hozzávalók (4 személyre)
400 g liszt
4 tojás

1 hokkaido tök
15 dkg bacon kocka
1 ek vaj
1 dl tejszín
1 salotta hagyma
1 maréknyi hántolt tökmag
1 csokor petrezselyemzöld
15 dkg kecskesajt szeletekre vágva
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A tésztához a lisztet a tojásokkal, esetleg kevés vízzel ruganyos tésztává gyúrom, vékonyra nyújtom és vagy géppel vagy kézzel kb. 1 cm-es csíkokra vágom. Egy nagy lábasban vizet teszek fel forrni egy csipet sóval, eközben elkészítem a feltétet.

Ehhez egy nagy serpenyőben felolvasztom a vajat, hozzáadom a bacont, a tökmagot. A sütőtököt meghámozom, vékony szeletekre vágom. Az elkészült bacont és a tökmagot kihalászom a serpenyőből, hogy ropogósak maradjanak. A felesleges zsiradékot leöntöm, és már teszem is bele az apró kockákra vágott salotta hagymát, és amint az megdinsztelődött, a tökszeleteket. Felöntöm a tejszínnel és puhára párolom. Ha elpárolog a folyadék, akkor még a tészta főzővizéből löttyintek hozzá egy merőkanálnyit.

Ha a lábasban a víz lobog, akkor a tésztát gyorsan beleteszem, 2-4 perc alatt készre főzőm, lecsöpögtetem.  Óvatosan összekeverem a tökös feltéttel, majd előmelegített tányérokon tálalom. A tetején szépen elrendezgetem a kecskesajtot, a bacont, a tökmagot és az apróra vágott petrezselyemzöldet.

Tipp:
Akinek kevés az ideje, kész tagliatelle tésztát is fogyaszthat ezzel a feltéttel.

Töltött karalábé

Szerencsére az itteni külföldi barátaink nagyon vállalkozószelleműek, és minden újdonságot lelkesen megkósoltnak, amit eléjük rakok. Többször jártak már Magyarországon, az alap ételeinket jól ismerik, ezért mindig töröm a fejem, mit is kínálhatnék nekik, ami magyaros is, de még biztosan nem ettek. Különösen értékelik a házias kajákat, amiket étteremben nem nagyon lehet megtalálni.  A szokott csapathoz még jött egy vendégünk, aki gluténérzékeny is volt, ezért ezt is figyelembe kellett vennem a tervezésnél. Minden szempontot figyelembe véve a töltött karalábéra esett a választásom Horváth Ilona receptje alapján. A gluténérzékeny vendégnek egyszerűen csak kihagytam belőle a rántást, nem került nagy fáradtságba két adagot készíteni. A többiek meg élvezhették az eredeti receptet, és nagyon ízlett nekik. (A következő kép még főzés előtt készült természetesen.)

Hozzávalók (6 személyre)
8 kisebb vagy 4 nagyobb karalábé
50 dkg darált sertéshús
10 dkg rizs
1 nagy hagyma apró kockákra vágva
2 ek olaj
1 1/2 dkg liszt (a gluténmentes verziónál ez elmaradhat, esetleg rizsliszttel helyettesíthető)
2 dl tejföl
só, bors ízlés szerint
a díszítéshez petrezselyemzöld

Elkészítés:
A karalábét megtisztítjuk, az ép, fiatal leveleket félretesszük, belsejét karalábéfúróval kivájjuk. Ha nagy karalábénk van, azt először félbe vagy négy felé vágjuk, utána vájjuk ki. A darált húst a rizzsel és a kevés zsiradékon pirított hagymával összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. Ezzel a töltelékkel a karalábékat megtöltjük, a maradék tölteléket pedig a karalábélevelekbe csavarjuk, hasonlóan, mintha töltött káposztát készítenénk. A leveleket először leforrázzuk, utána könnyebb velük dolgozni.

Egy nagy lábas aljára rakjuk a karalábékból kifúrt darabokat, majd szép sorban a töltött karalábékat, illetve leveleket. Annyi vízzel öntjük fel, amennyi ellepi, megsózzuk és fedő alatt lassan főzzük addig, amíg a karalábé puha lesz. A zsiradékból és a lisztből világos rántást készítünk és azzal berántjuk.  Apróra vágott zöldpetrezselyemmel és tejföllel tálaljuk.

Lángos

A nyári kényszerpihenő után ismét jelentkezem egy recepttel. Amikor júliusban elbúcsúztam, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig nem tudok új bejegyzéssel jelentkezni. A konyha kérdés hamar megoldódott, de hogy mennyire komplikált internetes szolgáltatót váltani Németországban a mai világban költözéskör, azt álmomban sem gondoltam volna. A lényeg, hogy most újult erővel vágok neki az újabb receptek közlésének. Mára egy klasszikust választottam, amit otthon élve sosem készítettem, hiszen a piacon, vagy egyéb helyen a kedvenc lángososnál megvettem, rá jó sok fokhagymát, és már élvezhettem is anélkül, hogy az egész konyha és a hajam is olajszagú lett volna.

Azért azt nem mondom, hogy külföldön nem lehet lángost kapni. Koppenhágában a főpályaudvar mellett volt egy lángosos, vagy amikor Malmöbe kirándultunk a karácsonyi vásáron is volt. Természetesen mindig magyarok üzemeltették, akik azért a helyi igényekhez igazodva elég érdekes feltéteket is kínáltak: például kisrákosat....ezt azért nem kóstoltam meg, és nem azért, mert nem szeretem a rákot, de nekem a lángos egyszerűen fokhagymás és kész. Még csak nem is tejfölös vagy sajtos tejfölös. És nem is édes, hiába hasonló a tésztája a fánkéhoz. De hogy ki mit tesz rá, döntse el maga. Íme az alaprecept:

Hozzávalók:
1 kg liszt
1/2 liter víz
2,5 dkg élesztő
1 ek só
0,5 dl tej és 1 kk cukor az élesztő felfuttatásához

1 liter olaj a sütéshez

Elkészítés:
Az élesztőt a cukorral egy kevés langyos tejben felfuttatom, majd hozzákeverem a liszthez, megsózom, és jól kidagasztom. Meleg helyen a duplájára kelesztem. Tenyérnyi nagyságú tallérokat formázok belőle és forró olajban mindkét oldalát pirosra sütöm. Papírtörlővel jól felitatom róla a zsiradékot, bedörzsölöm fokhagymával és forrón tálalom.

Tipp:
Próbálkoztam azzal, hogy este begyúrom a tésztát, hűtőben kelesztem, majd reggel csak kisütöm, de ez a módszer ezzel a recepttel nem vált be, mert a tészta túlkelt.

A német konyha

A mai téma kissé eltér a megszokott receptes bejegyzésektől, mert nem a német konyhaművészetről fogok írni, hanem magáról a konyháról, pontosabban annak berendezéséről és az ahhoz kapcsolódó szokásokról, ami nekem magyar szemmel nagyon szokatlan. Arról van szó, hogy amikor valaki albérletbe költözik, az többnyire teljesen üres. Ez azt jelenti, hogy a konyhában nemhogy konyhabútor nincs, hanem még egy mosogatókagyló vagy csaptelep sem. Akkor is és most is nagy pazarlásnak és környezetszennyezőnek tartom, hogy valakinek egy határozott idejű szerződése van egy munkahelyen, kivesz egy albérletet mondjuk egy vagy két évre, és vehet hozzá maga egy komplett konyhát. A többi bútor vételére még azt mondom, oké, de a konyha mérete eléggé specifikus minden lakásban. Kicsi az esélye annak, ha költöznie kell, akkor az új lakásba illeni fog a régi albérletéből hozott konyhabútor. Ha nem, akkor vagy megpróbálja nyomott áron eladni vagy mehet a szemétbe.

Ezen persze csak mi akadunk fent, a németeknek ez a világ legtermészetesebb dolga. Amikor idevalósiakkal beszélgettem, meg is magyarázták, hogy például a nagyinak volt kiadó lakása, de a bérlőnek nem tetszett a konyha, a sajátját akarta. A nagyiét levitték a pincébe, ahol az szépen tönkrement, lehetett kidobni. És így szép fokozatosan kialakult az a gyakorlat, hogy egyszerűen nincs konyha a német kiadásra szánt lakásban és kész. 

Abból is látszik, hogy a németek ebből nem csinálnak ügyet, hogy a kollégák amikor ebbe a lakásba költöztünk, szívbaj nélkül ajánlották a drága konyhaáruházat, hogy ott vegyünk, mert milyen jó minőség...hiába az albérlet, hiába a határozott idejű szerződés, meg sem fordult a fejükben, hogy valaki rövid időre is megelégedjen egy egyszerűbb konyhával. Nos, végül elárulom, hogy nem a drága szaküzletben vásároltunk, de szerintem jól megoldottuk a kérdést. Most viszont újra költöznünk kell, és mi a legnagyobb probléma...mi legyen a konyhával?

Hála az internetnek és a sok hasznos tanácsnak, sikerült eladni. Jelenleg így néz ki.

Kedves olvasóim bizonyára megértik, hogy ebben most nem működhet a boszorkánykonyhám. Amint  újra helyreállnak a normál állapotok, jelentkezem új receptekkel. Addig is jó böngészést a korábbi receptjeim között és kellemes nyarat!

Huszárcsók

Ezt az aprósüteményt először anyósoméknál ettem, és rögtön kértem is tőle receptet. Ők nagyon büszkék a főzési és sütési tudományukra, és mint jövendőbeli családtagnak, megadták a "titkos családi" receptet. Pár évre rá lapozgattam a Horváth Ilona szakácskönyvet és hoppá. Ott van benne a huszárcsók, és a szintén "titkos családi" bejglirecept. Ugyanazok az összetevők, ugyanaz a szóhasználat. Különös. Lehet, hogy Horváth Ilona is az ő receptjük alapján dolgozott...Vagyis biztosan. De ne is firtassuk, mi volt előbb, a lényeg, hogy a süti nagyon finom, és bármikor, bárkinek készítjük, mindenki szívesen eszik belőle...

Hozzávalók (kb. 20 darabhoz)
20 dkg liszt
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája
1/2 citrom reszelt héja

dió vagy mogyoró vagdalva
tojásfehérje

Elkészítés:
Hideg helyen, hideg kézzel dolgozunk. A dió és tojásfehérje kivételével az alapanyagokat jól összedolgozzuk, pár percet pihentetjük. Hosszú rudat formálunk belőle, 20 db-ra felvágjuk, amikből kis golyócskákat gyúrunk, gyorsan meghempergetjünk enyhén felvert tojásfehérjében, majd a vágott dióban. Sütőlemezre helyezzük, a közepébe vastag nyelű késsel vagy fakanál végével mélyedést készítünk.

Előmelegített sütőben mérskékelt tűzön megsütjük. Kb. félúton a mélyedésekbe még egyszer beleszúrunk a fakanálvéggel.

Amikor kihűlt, savanykás lekvárral megtöltjük.

Boeuf Bourguignon

Erről a mi pörköltünkhöz hasonló francia marhahúsraguról először a Julie és Julia című filmben hallottam. Abban mintegy non plus ultraként beszéltek róla, és nekem ennyi elég is hogy előbb vagy utóbb el akarjam készíteni. Bevallom, az első próbálkozásom nem volt annyira sikeres vele, mert a hús nem volt porhanyós, és vagy a túl sok bortól vagy a gyöngyhagymától, de eléggé savanyú lett. Ehető, de nem az, amit vártam. Egy ilyen kissebb konyhai malőr azonban nem veheti el a kedvemet, sőt, inkább kihívásnak éreztem, hogy csak azért is megcsinálom, és csak azért is jó lesz. Szerencsével is jártam. A titok pedig? Új recept, új vaslábas, és talán az, hogy amint minden a lábasban volt már, pár órára elmentünk sportolni. Amikor hazaértünk isteni illatok és isteni porhanyós hús várt bennünket.

Hozzávalók:
1 kg marhalábszár kockára vágva
5-6 db salotta hagyma
1 répa
25-30 dkg baconszalonna kockára vágva
20 dkg gomba
4 gerezd fokhagyma
1 ek paradicsompüré
3 dl húsleves alaplé
5 dl száraz vörösbor (eredetileg egy egész üveg kéne bele, ezt csökkentettem)
1 ág kakukkfű
2 babérlevél
3 ek olaj a sütéshez
só
frissen őrölt bors
aprított petrezselyemzöld (a díszítéshez) elmaradhat

Elkészítés:
A lábasban felforrósítjuk az olajat, majd rádobjuk a húst, a bacont és zsírjára sütjük. A fokhagymát apróra vágjuk, a salottát megpucoljuk, félbevágjuk, a húsra dobjuk. A répát, gombát tisztítjuk, felkockázzuk, a lábasba tesszük. Hozzáadjuk a paradicsompürét és pár percig átpirítjuk. Végül felöntjük a húslevessel és a borral, hozzáadjuk a fűszereket. Ha felforrt, a legalacsonyabb fokozatra állítjuk a gázt, és akár el is mehetünk otthonról, mert pár óra kell, hogy kész legyen. Ha nincs jó vaslábasunk, akkor talán még jobb, ha sütőben, 150 fokon készítjük el. Aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk. Köretnek burgonyakrokettet ajánlok hozzá, de hercegnő burgonyával is nagyon finom.

Kókuszos keksz

Egy korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy régebben Magyarországon nagyítóval kellett keresni az olyan férfiakat, akik hajlandók lettek volna a konyhában sürgölődni. Szerencsére ez a tendencia szűnőben van, és most már egyre inkább sikk lett finomakat sütni, főzni nekik is. A következő isteni kókuszos keksszel például egy reggel az egyik angol kollégám lepett meg bennünket. Természetesen azonnal elkértem a receptjét és azóta ha kimaradt tojásfehérjém van, akkor ez az egyik, amit nagy valószínűséggel el fogok készíteni belőle.

Hozzávalók:
4 tojásfehérje
20 dkg cukor
25 dkg kókuszreszelék
vaníliaaroma (vagy 1 cs. vaníliáscukor)
6 dkg liszt

Elkészítés:
A cukrot és a tojásfehérjét gőz fölött habosra verjük. Óvatosan hozzáadjuk a többi hozzávalót, majd 30 percig pihentetjük. 170 C-os előmelegített sütőben (alul-felül sütés módban) kb. 15 perc alatt készre sütjük. Kihűlés után jól záródó fémdobozban sokáig eláll.

Tanjina tonhal falafelje pisztáciás-friss zöldfűszeres rizzsel

Ez a menü két recept összegyúrásából született még a böjti időszakban. Egy barátnőm kapta a tonhal falafel receptjét egy indiai barátnőjétől (Tanjina lányától :-) ), és már hónapok óta készültem rá, hogy elkészítem, de végül csak most vettem elő először. Az ízesítésen egy kicsit váloztattam, mert az eredeti recepthez képest több chilit tettem hozzá, és a koriander helyett kurkumával ízesítettem. A  barátnőm sütőben készítette el a falafel-fasírtkákat, hogy egészségesebb legyen, kevesebb olajat kelljen használni hozzá, viszont az állítása szerint úgy nem lett eléggé ropogós. Én ezért maradtam az eredeti elkészítési módnál, és olajban sütöttem ki. Nos, a sütési hőmérséklettel biztos lehetett volna még játszani, de nekem olajban sem lett nagyon ropogós. Legközelebb kipróbálom én is a sütőben, mert az ízvilága tetszett, az állagán kell még javítanom.

Köretnek hozzá egy közel-keleti különleges rizst választottam. A Jerusalem szakácskönyvem szerint az iráni - valószínűleg nagyon kis számú - zsidó közösség készíti előszeretettel esküvőkre. Az egyik iráni kollégánál rákérdeztünk, ő például nem ismerte. Ettől függetlenül nekünk nagyon ízlett, és közre is adom a receptjét. A hozzávalókból a legfurcsábbnak a turbolya tűnik, amit egyáltalán nem ismertem.  Először gondolkoztam is, hogy kihagyom. Aztán nagy meglepetésemre találtam a boltban szárítva. Két hétre rá pedig frisset is. Aztán most olvasom, hogy ez a növény mindenhol terem, otthon is sok helyen erdőkben, parkokban is virágzik. Szóval a vállalkozó szelleműek járjanak nyitott szemmel, és maguk is szedhetnek. Nem is annyira egzotikus alapanyag, mint gondolnánk.

Hogy valami legyen még a kétféle ételhez, egy tzatzikit is készítettem melléjük. Így aztán tényleg nagyon nemzetközi étel kerekedett vasárnapra, amiben számomra minden passzolt mindenhez.

Tonhal falafel

Hozzávalók:
2x 170 g-os konzerv tonhal
2-4 kisebb héjában főtt krumpli villával összetörve
1 tojás
1/2 tk só
1 tk őrölt kurkuma (vagy koriander)
1 púpos tk őrölt chili

Elkészítése:
A konzervet csöpögtessük le, törjük össze villával, majd a többi alapanyagot is keverjük hozzá, jól gyúrjuk össze. Forró olajban süssük készre.

Pisztáciás-zöldfűszeres rizs

Hozzávalók:
40 g vaj
360 g basmati rizs (megmosva és lecsöpögtetve)
560 ml forró víz
1 ek sáfrány 30 percig áztatva 3 ek forró vízben
40 g szárított borbolya frissen forralt vízben áztatva (elmaradhat)
30 g kapor durvára aprítva
20 g turbolya durvára aprítva
10 g tárkony, durvára aprítva
60 g durvára aprított pisztácia
só és frissen őrölt fehérbors

Elkészítés:
Olvasszuk fel a vajat egy lábasban, adjuk hozzá a rizst, keverjük el jól. Adjuk hozzá a forrásban lévő vizet, egy teáskanál sót és a fehérborsot. Keverjük el jól, fedjük le és nagyon alacsony hőmérsékleten 15 percig pároljuk.

Vegyük le a tetejét, a sáfrányos vízzel locsoljuk meg a rizs egyik oldalát, hogy kb. a negyede legyen majd sárga színű, a többsége maradjon fehér. Gyorsan fedjük be újra, tekerjük be konyharuhával, és tegyük félre 5-10 percre.

Egy nagy kanállal tegyük át a fehér rizst egy nagy tálba, könnyedén keverjük át, adjuk hozzá a borbolyát és a durvára aprított fűszernövényeket valamint a pisztáciát. Ebből egy keveset rakjunk félre a tálaláshoz. Ekkor hozzáadjuk a sáfrányos rizst is, könnyedén összekeverjük és a tetejét a maradék pisztáciával megszórva tálaljuk.

Barátfüle (szilvalekváros derelye)

A barátfüléről mindig az egyik nagymamám jut eszembe. Nála viszonylag kevesebb időt töltöttünk, de amit azalatt csináltunk, az nagyon emlékezetes számomra. Például iszonyú büszke voltam magamra, amikor olyan 5-6 éves koromban megtanultam tőle életem első receptjét: a tükörtojás elkészítését. Vagy amikor a szilvásgombóc készítésekor mi hengergettük a nudlikat, akkor is nagyon elégedett voltam magammal. Sokszor rendeltünk tőle barátfülét is, ami nem is tudom, hogy az íze, vagy a neve miatt tetszett annyira.

Hozzávalók:
A tésztához:

50 dkg liszt
2 tojás
1/2 1-2 dl víz
egy csipet só

A sütéshez:
2 ek olaj
10 dkg zsemlemorzs

A töltelékhez: szilvalekvár
A tálaláshoz: porcukor

Elkészítés:
A tészta alapanyagait közepesen kemény tésztává összegyúrjuk, negyedórára félretesszük.  Ekkor késhegy vastagságúra kinyújtjuk és egymástól 3 cm távolságra kis kupacokat helyezünk a szilvalekvárból a tészta egyik felére. A tésztaközöket egy ecset segítségével vízzel bekenjünk, és ráhatjuk a tészta másik felét. A kis kupacok mentén az ujjunkal lenyomjuk a tésztát, majd derelyevágóval kivágjuk a kockákat.

Lobogó sós vízben kifőzzük, forró olajban átpirított zsemlemorzsába forgatjuk. Tálaláskor porcukorral megszórjuk.

Budapest sertésszelet

A következő klasszikus ételt elég sokszor készítettem már külföldi vendégeknek. Laktató és minden finomság benne van, amivel le lehet őket venni a lábukról.

Hozzávalók (4 személyre):
80 dkg sertéshús (karaj vagy szűzérme)
20 dkg csirkemáj
30 dkg gomba
20 dkg zöldborsó
2 fej nagyobb hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 paradicsom
2 tv paprika
1 tk pirospaprika
10 dkg füstölt szalonna
só, bors ízlés szerint
1 ek olaj a sütéshez

Elkészítés:
A húst szeletekre vágjuk és kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, majd forró serpenyőben mindkét oldalát gyorsan kisütjük, félretesszük.

Ugyanebben a serpenyőben kiolvasztjuk a szalonnát, majd kivesszük, és félretesszük. A serpenyőbe pedig először a kockára vágott hagymát tesszük bele, majd ha már üveges, hozzáadjuk a májat, amit megpirítunk kicsit, majd jöhet hozzá a gomba, kockára vágott paprika és paradicsom, hozzányomjuk a fokhagymát is, végül pedig a borsót. Rászórjuk a pirospaprikát és készre főzzük.

Tálalásnál ebből a raguból teszünk egy-egy nagy kanállal a hús tetejére. Krumplipürét vagy rizst kínáljunk hozzá köretnek.

Tojáspörkölt

Sok magyar férfinak még mindig az elképzelhetetlenség netovábbja, hogy ő maga főzzön. A családban és ismerősök között is sok példát láttam erre. Ezek az illetők mindig meg tudják magyarázni, hogy miért van az, hogy még csak meg sem próbálkoznak vele. Ez női munka. Mondják ezt ekkor is, amikor egy lakásban laknak, ahol az úgynevezett férfimunkákból aztán nem sokat találni. Én akkor világosultam meg, hogy lehet ezt máshogy is, amikor Angliában ösztöndíjasként egy helyi családnál voltam elszállásolva. Meglepve láttam, hogy a családi munkamegosztás teljesen más, mint nálunk: a legtöbbször a férj készítette a vacsorát, a feleség csak hébehóba, ha úgy jött ki a lépés. Cserébe például ő sem gondolta úgy, hogy leesik a gyűrű az ujjáról, ha ő nyírja a füvet a kertben. Nagyon érdekes élmény volt egy ilyen felállást is látni, és hazajőve természetesen mindenkinek elújságoltam a felfedezésemet, és hogy ez mennyire tetszik. A legtöbb hagyományosan gondolkodó férfi ismerősöm persze szörnyülködött, és olyan megjegyzéseket kaptam, hogy jó, ha ezt így gondolom akkor ezentúl főznek ők, aztán én betonozhatok...Igen, mert egy átlagos háztartásban tényleg minden nap kell betonozni. Nem is olyan rossz üzlet!

Ebbe a témába azért nem akarok ennél jobban belemerülni egy receptes blogon. Ez a sztori azért jutott eszembe, mert szerencsére egyre több ellenpéldával találkozom mostanában.  Mivel ma kezd sikk lenni a főzés, egy a modern férfi már nem gondolja cikinek, ha fakanalat vesz a kezébe. Én is tanultam férfiaktól jó recepteket. Például egy munkatársam isteni saját készítésű kókuszos keksszel lepett meg egyszer, vagy az egyik nagybátyámat is megemlíthetem, aki igaz, kényszerűségből, de egész jól megtanult főzni. Komplikáltabb receptjei is voltak, de az egyik specialitása a most következő tojáspörkölt volt. Egyszerű és finom.

Hozzávalók (2 személyre):
5 tojás
1 pohár tejföl
1 kis hagyma
1 púpozott kávéskanál őrölt paprika
1 kk majoránna
1 kk őrölt köménymag
1 ek olaj

Elkészítés:
A tojásokat keményre főzzük, megpucoljuk. A hagymát apróra vágjuk, majd az olajon megdinsztenljük. Amikor kész, hozzáadjuk a fűszereket, a tejfölt, amivel jól elkeverjük. Nagyon óvatosan hozzáadjuk a karikára vágott tojásokat, és enyhén rázogatva a szószt eloszlatjuk a tojásokon. Alacsony hőmérsékleten pár perc alatt összefőzzük az egészet. Ha túl magas a hőmérséklet, a tejföl kicsapódik.

Tetszés szerint kifőtt tésztával, vagy krumplipürével tálaljuk.

Pavlova-torta

Nálunk a családban beütött a Pavlova-láz. Úgy kezdődött, hogy a francia barátok Új-Zélandra utaztak, és amikor hazajöttek, akkor meghívtak bennünket egy új-zélandi ebédre. Hogy ilyen címszó alatt mit kaptunk? Tengeri herkentyűs "levest" (seafood chowdert), amit addig tipikus amerikai ételnek gondoltam, fish&chipset és Pavlova-tortát, ami a neve alapján orosz eredetűnek tűnhet, de nem az. Egy orosz balett-táncosnő tiszteletére készítették el először Új-Zélandon vagy Ausztráliában (attól függően, hogy éppen melyik országból származó ismerőssel beszélünk, mert mindegyikük magáénak tudja a receptet).

A tortára visszatérve, először csak a kisütött habcsók alapot láttam meg a barátok konyhájában, elképzeltem, hogy akkor majd udvariasan megesszük a száraz "fűrészporos" édességet, és gyorsan el is felejthetjük, hisz a habcsók sosem volt a kedvenc édességem. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy a látszat csal: a habcsók alap a tejszín és a gyümölcsök hatására új életre kel, és valami isteni finom édesség keletkezik belőle. Nem kellett nagyon győzködniük, hogy egy második szeletet is egyek belőle.

Tehát ez volt a Pavlova-láz kiindulási alapja. Úgy folytatódott, hogy az állandóan habcsókot sütögető 12 éves unokahúgomnak javasoltam, hogyha már úgyis mindig ezt süt, akkor miért nem fejleszti tovább, és miért nem lepi meg az anyukáját a születésnapján egy Pavlova-tortával. Tetszett neki az ötlet, és a megvalósítással tényleg nagy örömet szerzett az ünnepeltnek. Annyira, hogy rá két hétre az egykori ünnepelt sütötte meg a következő családi szülinapra a Pavlovát. Aztán a következőre, aztán csak úgy...

Bár én voltam az ötletadó, én magam egészen a múlt hétig nem sütöttem. Viszont váratlan vendégeink érkeztek, akik közül az egyik szülinapos is volt. A fagyasztóban volt tojásfehérjém, gyorsan kiugrottunk tejszínért, gyümölcsökért, és más nem is kellett hozzá.

A nagy sietségben kifelejtettem a habból mind az ecetet, mind a kukoricalisztet, de az unokahúgom tapasztalatait alapján nem aggódtam nagyon emiatt. Ő azt mesélte, hogy neki még jobban is sikerült kukoricaliszt nélkül a tortaalap, mert akkor nem tört annyira. Én azért most az eredeti receptet közlöm.

Hozzávalók:
A habcsók alaphoz:
250 g porcukor
4 tojásfehérje
2 tk kukoricaliszt
1 tk fehérborecet

A tálaláshoz/díszítéshez:
500 ml habtejszín
250 g vegyes (puha) gyümölcs (eper, málna, mangó, banán, kivi, áfonya stb.)

Elkészítés:
A sütőt 150 fokra felmelegítjük. 2 sütőpapírrra egy-egy 25 cm-es kört rajzolunk, félretesszük.

A tojásfehérjékből kemény habot verünk, amikor már majdnem kész, hozzáadjuk a cukrot és tovább verjük. Ekkor óvatosan hozzákeverjük a kukoricalisztet és a borecetet. Ahogy írtam a bevezetőben, ha ez az utóbbi lépés elmarad, akkor sem katasztrófa. Én a kész habot kétfelé osztottam, de lehet nyugodtan egy lapot is sütni belőle.

Az előmelegített sütőben lassan, olyan 45 perc alatt készre sütjük. A kész lapokat teljesen kihűtjük. Tálalás előtt a tejszínt felverjük, rákenjük a tortalapra, megszórjuk gyömölcsökkel, rá a másik lap, újra tejszín és jó sok gyümölcs.

Tipp:

Az alaplapokat akár pár nappal az esemény előtt is lesüthetjük, de tölteni csak fogyasztás előtt töltsük, nehogy túlságosan magukba szívják a nedvességet.

Töltött krumpli

Nemrég maradt héjában főtt krumplim, ami nagyon jól jött, amikor egyszer éhesen jöttem haza. Körülnéztem a hűtőben és a kamrában, hogy mivel lehetne kicsit feldobni, és ez lett belőle. A hozzávalók közül a turbolya ne ijesszen el senkit. Bár nem annyira ismert fűszernövényként, mégsem olyan egzotikus növényről van szó, mint elsőre gondolnánk. Otthon is terem mindenhol, ligetes erdőkben, mezőkön. Mielőtt ennek tudatában voltam, amikor egy korábbi receptemhez volt hozzá szükség, akkor a boltban szárítva vettem meg. Rá pár hétre a zöld fűszernövények között frissen is láttam és vettem. Aztán alaposabban utánanéztem a neten, már tudtam, hogy néz ki, mit kell keresni, és mit ad Isten, a legközelebbi biciklitúrán egy pad mellett mi termett éppen... Igen, turbolya. Szedtünk is egy jó csokorra valót, a biztonság kedvéért azért lefénykézetük, és itthon összehasonlítottuk a képeket. Stimmelt. Segítségként annyit olvastam még a turbolya pontosabb meghatározásához a neten, hogy míg a hozzá hasonló mérgező növényeknek kifejezetten kellemetlen a szaguk, a turbolya levelét megdörzsölve ánizsra emlékeztető illatot fogunk érezni. Bevallom, én ilyesmit nem éreztem, de kellemetlen szagot sem, ezért voltunk olyan bátrak, hogy meg mertük enni. A friss szedésből akkor saláta készült, még azelőtt viszont a töltött krumpliba is jutott (szárított).

Hozzávalók (fejenként)
2 héjában főtt krumpli
2 ek túró
1 kk mustár
1/2 chilipaprika apróra vágva
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk turbolya (vagy szárított petrezselyemzöld)
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A megfőtt krumplit félbevábom, a közepét óvatosan kivájom és egy nagy tálba teszem és villával szétnyomom. Hozzáadom a többi hozzávalót, jól összekeverem, és visszatöltöm a krumplikba. 180 ºC-os sütőben 20 perc alatt készre sütöm.

Árpagyöngy rizottó grillezett makrélával és sós citrommal

Mostanra az otthoniak is kezdik megszokni, milyen az élet, ha a boltok vasárnap nem nyitnak ki. Mi már évek óta olyan országban élünk, ahol vasárnap semmi sincs nyitva. Tapasztalatból mondom, hogy meg lehet szokni. Akkor van egyedül gond, amikor kigondolok egy szuper új ételt a hétvégére, aztán az egyik fő alapanyagot elfelejtem megvenni. Most is valahogy így jártam. Hú, milyen különleges is lesz ez az árpagyönggyel készített rizottó. Már előre éreztem az ízeket a számban. Aztán valahogy beugrott, hogy mintha nem láttam volna fetasajtot a hűtőben. Talán nemcsak elfelejtettem venni? Sajnos igen. Ez pedig nem olyan élelmiszer, amit mondjuk a szomszédtól lehetne kérni vész esetén. Kínomban egy krémsajtdarabkát biggyesztettem a tetejére. Így is jó volt, de hiányzott a feta íze. Na, majd legközelebb! Most viszont így nézett ki:

Hozzávalók (4 személyre)
200 g árpagyöngy (gersli)
30 g vaj
90 ml olívaolaj
2 kis zellerszár apró kockákra vágva
2 kis salotta hagyma apró kockákra vágva
4 gerezd fokhagyma lelapítva, apróra vágva
4 ág kakukkfű
1/2 tk paprikakrém
1 babérlevél
1/2 citrom héja (kb. 4 csíkot vágjunk ki belőle)
1/4 tk chili por
400 g konzerv aprított paradicsom
1 l zöldség alaplé (vagy 700 ml alaplé és 300 ml paradicsomlé)
1 ek köménymag
300 g feta kb. 2 cm-es darabokra törve
1 ek friss oregánó levél
só ízlés szerint

Makréla (fejenként kb. egy darab, attól függ, mekkora)
só
bors

Elkészítés:
Az árpagyöngyöt hideg vízben jól megmossuk, lecsöpögtetjük.
A vajat egy mély serpenyőben 2 evőkanál olívaolajjal megmelegítjük. Hozzáadjuk a zellerszárat, hagymát és a fokhagymát. Alacsony hőmérsékleten megdinszteljük. Ekkor jöhet bele az árpagyöngy, citromhéj, chili, kakukkfű, paprikakrém, babérlevél, paradicsomkonzerv, 1/2 tk só és az alaplé. Igen, minden egyszerre, nem úgy, mint egy klasszikus rizottónál! Kavarjuk jól össze, forraljuk fel, majd mérsékelt hőmérsékleten, időnként megkeverve 45 perc alatt főzzük készre.

Ez idő alatt a köménymagot száraz serpenyőben pirítsuk meg, mozsárban picit törjük össze. A maradék olívaolajjal és a fetával villával forgassuk össze.

Amíg fő a rizottó, addig elkészítjük a halakat is. Alaposan megmossuk őket, sózzuk, borsozzuk, és a sütőben olyan 15-20 perc alatt meggrillezzük. Félidőben megfordítjuk.

Amint kész a rizottó, osszuk szét rizses tányérokba és a tetején helyezzük el a marinált fetát, majd szórjuk meg friss oregánóval. Kis tálkákban sós citromot kínálunk hozzá.

Huancaina szósz (Papas a la huancaina)

Ennek a receptnek az írásához szomorúan fogok hozzá, mert sajnos, akitől kaptam, már nem él. Japánban ismerkedtünk meg egy argentín-perui párral, és ahogy az már szokás, kölcsönösen meghívtuk egymást enni. Arra már nem emlékszem, hogy mi mit adtunk nekik, de arra igen, hogy ők a két nemzet ételeiből egy nagyon kiváló összeállítást kínáltak nekünk. Volt az asztalon empanadas (argentín húsos táska), saláták, és ami a legemlékezetesebb, a huancaina szósz, ami az egyik legismertebb perui étel. Pofonegyszerű az elkészítése, de közben eszméletlenül finom: egy sárgachili szószt kell készítenünk és ezt főtt krumplival, főtt tojással tálalni. Ennyi!

Miután náluk jártunk, nagyon sokszor elkészítettem magam is, de utána elköltöztünk, nem ismertem dél-amerikai élelmiszerboltot, és valahogy feledésbe merült a recept. Ráadásul úgy emlékeztem, csakis sárga-chili paszta jó az elkészítéséhez. Aztán mostanában a kezembe került újra, és ráébredtem, hogy dehogyis, ha van sárga chilim egészben, azt ugyanúgy használhatom hozzá. Ennek a beszerzése már sokkal egyszerűbbnek tűnt. Be is szereztem, és újra elkészítettem. Sajnos az állagára már nem emlékeztem pontosan, és amikor már tálaltam volna, észrevettem, hogy bizony kicsit túl sok kekszet tettem bele, emiatt kicsit sűrűbb és göcsörtösebb lett a kelleténél. A chilit viszont legközelebb kicsit mértékletesebben fogom adagolni, mert ettől most szinte tüzet lehetett okádni. De annyi biztos, máskor is fogok még ilyet készíteni.

Hozzávalók:
2-3 db sárga chili apróra vágva (vagy 2-3 ek sárga chili paszta)
1/2 csésze sűrített tej
250 g friss sajt vagy feta (esetleg krémesebb túró)
2 db kréker sós keksz apróra törve
1/4 csésze olívaolaj
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A hozzávalókat jól elkeverjük. Ha sok a tej, akkor több kekszet rakjunk bele, ha túl híg, több kekszet. Csak vigyázzunk arra, hogy amíg áll a krém, addig tovább szívja magába a nedvességet a keksz, ezért csak óvatosan adagoljuk hozzá, nehogy olyan sűrű legyen, mint az én krémem a képen.

Szeletekre vágott héjában főtt krumplival és karikára vágott főtt tojással tálaljuk.

Bakszakáll-cukorborsó penne

A bakszakáll Magyarországon nem annyira ismert növény, én is Németországban találkoztam vele először a "szegények spárgája" álnév alatt. Egyelőre még csak kísérletezgetek vele én is, milyen ételeket is készíthetnék belőle. Tavaly levest főztem, de nem merültem ennél jobban bele. Az idén viszont megint megjelent a piacon, ezért folytatom tovább a felfedezéseimet vele. Nem véletlenül kapta a fent is említett álnevet ez a zöldség, hiszen ízre talán a fehér spárgához hasonlít legjobban. Ezért olyan ételt készítettem most is, amit akár spárgából is elkészíthetnék: egy tésztát bakszakállal és "borsóhéjjal".

A vállalkozószelleműeknek felhívom a figyelmét arra, hogy nem véletlenül írtam a receptbe, hogy gumikesztyűben essenek neki a hámozásnak. A fekete külső réteg alatt ugyanis egy papírragasztóhoz hasonló nagyon ragacsos réteg helyezkedik el, amit aztán ember legyen a talpán, aki le tud mosni a kezéről. A kesztyűben viszont hipp-hopp megvan, és nem fogjuk magunkat szidni, amiért nekiálltunk ezt az ételt elkészíteni.

Hozzávalók (2 személyre):

4 szár bakszakáll (Schwarzwurzel)

100 g cukorborsó héjastól

2 duci fokhagyma

1 evőkanál olívaolaj

250 g penne
1 ek vaj

só, bors ízlés szerint

Elkészítés:

Egy nagy lábasban felrakom a tészta főzővizét, forrástól számítva 10-12 percig főzőm, lecsöpögtetem.

Ezalatt a bakszakállt gumikesztyűben meghámozom, alaposan megmosom és srégen 1-2 cm-es darabokra vágom. A cukorborsót megmosom, a végeit levágom, és szintén srégen 2 cm-es szeletekre aprítom. A fokhagymát meghámozom, a kés lapjával lelapítom és felaprítom. A zöldségeket egy párolóedényben megpárolom. A bakszakáll kicsit több idő alatt lesz kész, ezért ésszerű két edényt használni erre a célra. 

Egy serpenyőben felmelegítem az olajat, hozzáadom a fokhagymát, majd a megpárolódott zöldségeket és végül a lecsöpögtetett tésztát. Tálaláskor frissen őrölt borssal szórom meg és egy darabka vajat teszek a tetejére.

Tárkonyos zöldségleves

Végre itt az igazi tél, és havat is láthattunk az idén. Jó ilyenkor bent a meleg lakásban egy forró levest kanalazgatni. A mai ajánlatom egy tárkonyos zöldségleves, tekintettel arra, hogy a böjti szezon is elkezdődött, és aki ezt szeretné betartani, annak ideális. Aki nem böjtöl, annak meg azért, mert néha nem árt húsmentes napokat a normál étkezésbe is beiktatni.

Hozzávalók:

2 nagy répa

1 petrezselyemgyökér

30 dkg kelbimbó

1/2 hagyma

1/2 bögre hosszúszemű rizs

2 gerezd fokhagyma

1-2 kanál friss tárkony egészben

1/2 citrom leve

1 dl tejszín

1 ek olivaolaj

só ízlés szerint

Elkészítés:

A répát megmosom, megpucolom, negyedelem és vékony szeletekre vágom. A kelbimbó külső leveleit leveszem, a végét levágom, megmosom, és a nagyobb darabokat félbevágom, vagy negyedelem. A rizst folyóvízben megmosom. A hagymát apró kockákra vágom és az olivaolajon megdinsztelem. Amikor kész, hozzáteszem a rizst, kicsit megpirítom, majd jöhetnek a zöldségek, amiket átforgatok a hagymás olajaban, és pár percig víz nélkül főzöm őket. A lábast felöntöm vízzel, hozzáadom a tárkonyt, a sót. Miután felforrt, lejjebb állítom a hőmérsékletet. Megkóstolom, és ha kell, még utánfűszerezem.

Amikor a zöldségek megpuhultak, kiveszek egy kanállal a főzőléből, elkeverem a tejszínnel, hogy az nehogy kicsapódjon. A tejszínes levet visszaöntöm a levesbe, pár percig főzöm még, és lezárom alatta a gázt. Tálalás előtt még egy fél citrom levét belefacsarom, a nagyobb tárkonyleveleket eltávolítom belőle.

Joghurtos-kecskesajtos-céklás mártogató

Egyszerűen nem tudok betelni mostanában a közel-keleti ízekkel. Még a böjti időszakban készítettem el ezt a látványos és nagyon finom mártogatóst. Szinte mindegyik hozzávalót használtam már eddig, a céklából már készült itt a blogon is mártogatós. Viszont a Jeruzsálem szakácskönyv megint megmutatta, hogyha a megszokott alapanyagokat kicsit máshogy fűszerezzük, picit átvariáljuk, egy egészen más ízvilágú ételt kapunk. Számomra ebben az ételben a cékla és a kecskesajt harmóniája okozta az ízrobbanást.

Hozzávalók:
900 g közepes cékla
2 nagy fokhagyma
1 kis chili kimagozva, apróra vágva
250 g görög joghurt
1,5 ek datolya szirup (én ezt juharsziruppal helyettesítettem, a könyv is felajánlotta ezt a lehetőséget)
3 ek olívaolaj + extra, hogy kikerekítsük az ízeket
1 ek za'atar fűszerkeverék (közel-keleti fűszerkeverék: kakukkfű, oregeno, szömörce, egy kevés szezámmag)
1 ek só

A tálaláshoz:
2 újhagyma
15 g mogyoró enyhén összetörve (én tökmagot használtam helyette)
100 g kecskesajt összemorzsolva

Elkészítés:
A sütőt 200ºC-ra melegítjük (légkeveréssel 180Cº).

Mossuk meg a céklát, göngyöljük alufóliába és tegyük be a sütőbe. Kb. egy óra alatt készre sütjük. Amikor a kés hegye könnyen belecsúcsik, akkor kivesszük. Ha kihűlt, meghámozzuk, és nagyobb szeletekre vágjuk. Beletesszük a mixerbe. Hozzáaadjuk a fokhagymát, chilit, joghurtot, és finomra turmixoljuk. Ekkor jöhet hozzá a juharszirup, olívaolaj, za'atar (vagy egyszerűen kakukkfű, oreganó) és 1 evőkanál só.

Egy szép tálban tálaljuk. Megszóruk a tökmaggal, rámorzsoljuk a kecskesajtot és a karikára vágott újhagymát, végül locsoljuk még meg egy kis olívaolajjal. Mi répával, zellerszárral mártogattuk. Pirítóshoz is kiváló.

Tipp: Ha túl lágynak találjuk a masszánkat, keverjünk hozzá egy kis krumplipürét.

Sonkás sajtos vendégváró táska

A húsvét elmúltával sokaknál megmarad egy csomó étel, köztük egy halom főtt vagy füstölt sonka. Önmagában fogyasztva kicsit unalmas lehet már, de kicsit átalakítva, új formát kapva rá sem ismerünk, és mindjárt szívesebben megesszük. Egyszer mi is egy jó nagy adag főtt sonkát kaptunk ajándékba, amit tartogatni nagyon nem lehetett, de már kezdtük unni szendvicsfeltétként vagy ham and eggs-ként fogyasztani. Ekkor bukkantam rá erre az egyszerű receptre, amivel kiváló vendégváró falatkákat tudunk az asztalra varázsolni, nem csak húsvétkor.

Hozzávalók:
1 csomag vajas-leveles tészta
40 dkg főtt sonka
1 csokor snidling (vagy újhagymaszár)
10 dkg natúr krémsajt
1 tojássárga a kenéshez
1 ek szezámmag a tetejére
1 csipet só

Elkészítés:
A leveles tésztát kivesszük a hűtőből, félretesszük. A sonkát nagyon apró kockákra vágjuk vagy ledaráljuk. Belekeverjük az apróra vágott snidlinget és a krémsajtot, picit megsózzuk.

A leveles tésztát kihengergetjük, pogácsaszaggatóval nagy korongokat vágunk belőle, a felére rárakjuk a tölteléket, a másik felét ráhajtuk, és villával lenyomjuk. Tojássárgával megkenjük és megszórjuk szezámmaggal.  200 ºC-os sütőben pirosra sütjük.

Egészséges nassolnivaló: fűszeres sült csicseriborsó

Nassolni mindenki szeret, de nem mindegy, hogy mit. Időnként szoktam egy sima lábasban kukoricát pattogtatni, az előregyártott, mikrósnál sokkal jobb. Vagy az új kedvencünk: a csicseriborsó, ami egyre több receptben tűnik fel itt a blogon is. Készült már belőle kétféle humusz, saláta, a lisztjéből töltelék. Nemrég felfedeztem egy belőle készült egyszerű és egészséges nassolnivalót is. Nagyon hamar elkészül, és a fűszerezése miatt ennél több nem is kell 2-3 embernek egy filmhez.

Hozzávalók:
1 doboz (kb. 400 g) konzerv csicseriborsó
1/2 kk római kömény
1/2 kk chili pehely
1 csipet só
1 ek olivaolaj

Elkészítés:
A sütőt 200 ºC-ra előmelegítem. A csicseriborsót vízben megmosom, jól lecsöpögtetem. Egy mozsárban megőrlöm a fűszereket. Egy tepsibe szórom a csicseriborsót, átforgatom egy evőkanál olivaolajban, és kb. 40 perc alatt ropogósra sütöm. Amint kész, kis tálba teszem, meghempergetem a fűszerekben és már tálalhatom is.

Marmalade tartósítószer nélkül

Amikor Angliában éltem, volt szerencsém a marmalade-ot, ezt a kerernyés ízű narancslekvárt nem csak megkóstolni, hanem egy idősebb angol hölgytől a díjnyertes receptjét meg is tanulni. Nagyon harmonikus ízű, nem túl édes, nem túl keserű volt a végeredmény, viszonylag hamar el is készül. Csak egy baj van vele: nem mindegy, milyen narancsból készül. Az eredeti angol marmalade-hoz januárban érkezik a zöldségesekhez a kesernyés, nyersen nem élvezhető ízű sevillai narancs. Ezzel a típusú naranccsal viszont Anglián és Spanyolrszágon kívül még sehol máshol nem találkoztam. Máshol tehát muszáj valami alternatívát kitalálni.

Gondoltam, sebaj, nem lehet olyan rossz hagyományos narancsból elkészítve sem, ha már nincs más. Rossz tényleg nem lett, csak amikor valaki a marmalade ízére vágyik, akkor nem elégíti ki a narancslekvár édes íze. Próbálkoztam, próbálkoztam, és most bevetettem egy grapefruitot is, hátha segít. És segített. Most ennek az ál-marmalade-nak adom meg a receptjét, de a sevillai narancsból készült változatnak is ez az elkészítési módja, csak akkor a grapefruit helyett még egy plusz narancsot dobjunk hozzá.

Hozzávalók (6-7 kisebb üveghez):
70 dkg vékony héjú narancs
1/2 grapefruit
2 citrom
1,8 kg cukor
1,2 l víz

Elkészítés

1. Az üvegeket, kupakokat jól elmossuk, és 100 ºC-os sütőben kb. félóra alatt csírátlanítjuk.
2. A narancsokat és a citromokat jól megmossuk, majd félbevágjuk, kifacsarjuk és eltávolítjuk a belső héját és a magokat, amiket egy lábosba teszünk. Ebből nyerjük majd a pekint a zselésítéshez.
3. A maradék narancshéjakat is félbevágjuk, majd aprítógépbe tesszük, illetve kézzel apró kis darabkákra, csíkokra vágjuk
4. Erre a masszára ráöntjük a narancs-és citromlevet és 6 dl vizet, majd 12 percre magas fokozaton mikróba tesszük (vagy puhulásig gázon kavargatjuk)
5. Időközben a kislábasban lévő citrus belsőségeket feltesszük 6 dl vízzel forrni.  Ha kész, szitán egy nagy lekvárfőző edénybe áttörjük, hozzáadjuk a megpuhult narancshéjat, a cukrot addig kevergetve, amíg elolvad.  Utána kevergetni már nem kell, csak addig főzni, amíg a marmalade színe megváltozik és a tányér tesztet kiállja.  Elég habos, milkshake szerű lesz a teteje, ez alatt kell nézni a színt. Egy kis csöppet kistányérra teszünk, betesszük a hűtőbe, majd egy kis idő múlva ellenőrizzük, nem folyós-e még. Ha nem az, hanem inkább zselészerű, akkor kész. Ez a folyamat kb. félóra.  Tiszta, meleg üvegekbe tesszük, légmentesen lezárjuk.

Fontosak az arányok, és az, hogy kellő mennyiségű citrusmag legyen benne. Ha ez mind stimmel, akkor viszonylag gyorsan elkészülünk a lekvárfőzéssel.

Amerikai palacsinta áfonyával

Aki élt már Japánban, azt tudja, hogy amint az ember megismerkedik egy-két japánnal, elindul egy lavina: azonnal beszervezik előadásokat tartani az országunkról, a házasságról, a környezetvédelemről vagy mindenféle hasonló témákról. Egy idő után szívesen meghívják az embert magukhoz. Ha szerencsénk van, igazi klasszikus teaceremónián is részt vehetünk, ahol nem csak teázunk, hanem az ehhez kapcsolódó összes rítust megismerhetjük, például azt, hogy a kertet hogyan kell megcsodálni, aztán a teakészítés kellékeit, megtanuljuk, merre kell forgatni a teáscsészéket, hogyan kell hajlongani és még sorolhatnám. A teljes teaceremónián ételeket is felszolgálnak és össszesen 3-4 óráig is tart.

Ilyen kedves fogadtatás után illik visszahívni a házigazdát, és ilyenkor persze ki nem mondott elvárás, hogy nekünk is valami magyarossal kell készülni. Ha ízlik nekik, jöhet a következő lépcsőfok, amikor megkérnek, hogy esetleg nagyobb közönség előtt is főznénk-e. Nos, én is így jártam. Egy művelődési ház-szerűségben kellett főznöm. Meghatározták, hogy 3 fogásnak kell lenni, és az előkészületekkel, bevezető előadással, elkészítéssel, közös evéssel, elpakolással együtt kb. 4- 4,5 óra áll rendelkezésre. Ez azért egy kicsit kevésnek tűnik, ha egy magyaros menüsort akarunk elkészíteni, de megoldható. De hogy is jön ez a sztori pont az amerikai palacsinta receptjéhez?

Nos, hosszas gondolkodás után végül karfiollevest, csirkepaprikást galuskával és palacsintát választottam a menümbe. A főszervező hölgy talán túlzottan is aprólékosan kérte az összes receptet előre. Amit mi csak szemre alkalmazunk, azt neki grammra pontosan tudnia kellett. Én elkövettem azt a hibát, hogy a palacsinta nevét angolosan mondtam neki, erre azon kezdett lovagolni, hogy akkor most mondjam meg: angol típusú, amerikai vagy francia típusú palacsintáról van szó. Őszintén szólva fogalmam sem volt, mi a különbség ezek között. Végül hosszas levélváltás után megegyeztünk, hogy magyar típusú palacsintának fogjuk hívni. Következett a nagy nap. Olyan 30 résztvevő volt, a többség idős japán háziasszony, akik aztán hívjuk bármilyen nemzetiségű palacsintának is, próbálták megreformálni a receptet. Igaz, előre megkapták papíron, meghallgatták az előadást a magyar konyha sajátosságairól, de magukban csak legyintettek, és ők tapasztalt rókaként úgy csinálták, ahogy ők gondolták. Mit nekik holmi instrukció! Ahogy jártam körbe a teremben, volt, hogy szinte sokkot kaptam attól, amit csináltak. Volt, akik csak az összes tölteléknekvalót keverték egybe, de volt, aki beleborított a tésztába mindent a túrót, lekvárt, lisztet, tejet, amit akkor már nemigen lehetett megmenteni. Persze voltak akik figyeltek, és mindent úgy csináltak, ahogy mondtam, és végül egész jó eredményt produkáltak.

Biztos vagyok benne, hogy ők meg rajtam szörnyülködnének időnként, amint bizonyos japán ételeket készítek el. Teljesen más konyhatechnikai eljárásokat alkalmazunk mi itthon, és ők ott. Pont ezért igyekszem a külföldi receptjeimet lehetőség szerint a helyiektől megtanulni, vagy legalább akkor megbízható főzőoldalakról, szakácskönyvekből. Ebből kiindulva azért nagyon remélem, hogy én ezzel az amerikai palacsintával nem lőttem mellé, és azok sem fogják rémülten a fejüket a recept láttán, akik már valóban voltak Amerikában.

Én ezt egy sima hétköznap reggelire készítettem el, mert valahogy azt hittem, hipp-hopp meglesz. A tészta kikavarása tényleg nem vett sok időt igénybe, de a vastagsága miatt a sütésre mégis elment olyan jó 20 perc. Ezért inkább ráérős hétvégi reggelire javaslom, vagy akkor, ha valaki hétköznap a megszokottnál hamarabb kel, és van kedve meglepni a családot egy ilyen finomsággal.

Hozzávalók (2-3 személyre):
200 g liszt
1 csipet só
300 ml tej
1 kk sütőpor
1 tojás
1 kk + 2 ek vaj (a tésztába + sütéshez)
12 dkg áfonya

A tálaláshoz:
juharszirup, porcukor, áfonya ízlés szerint

Elkészítés:
A lisztet elkeverjük a sóval és sütőporral. Hozzáadjuk a tojást, fokozatosan a tejet, és egy kis kávéskanál olvasztott vajat, csomómentesre keverjük. Végül jöhet bele az áfonya fele.

Egy serpenyőben felolvasztunk egy kevés vajat, és kb. 10 cm-es korongokat sütünk a tésztánkból. Mivel vastagabb, mint a mi palacsintánk, hosszabb sütési időre kell számítani. Nekem egy ekkora adag olyan 20-25 perc alatt sült ki. Az elkészült palacsintákat tányérra teszem, és tálalásig meleg sütőbe tolom. Az adagokat egymásra tornyozom. A végén porcukorral megszórom, a maradék áfonyákat szépen elrendezem körülötte. Az, hogy ki mennyi juharsziruppal szereti, ízlés dolga, ezért ezt csak kikészítem az asztalra, és mindenki annyit önt belőle, amennyi jólesik.